in

Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

Hirdetés

Jöjjön Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni verse.

Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: – a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.

Gyalog szerettem volna jönni
át a szogalmas földeken,
mindenkinek által kiáltani,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
“Na és a munka, hogy megyen?”

Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: -“Semmit se változott!”

Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán költeményét.

Mi a véleményed a Reggel óta… verséről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Farkas Éva: Csak egy délután

Ne haragudj idézetek