in

Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

Váci Mihály: Gyalog szerettem volna jönni

Gyalog szerettem volna jönni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy frissen érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Hirdetés
Hirdetés

Gyalog szerettem volna jönni,
hogy érezzem: – a telt kalász,
a rét sok térdeplő füve
elém borul, el nem eresztve,
s lábam kérve kulcsolja át.

Gyalog szerettem volna jönni
át a szogalmas földeken,
mindenkinek által kiáltani,
mezsgyén átlépni, kezetrázni:
“Na és a munka, hogy megyen?”

Gyalog menni az utcán végig,
előre köszöngetni ott.
Tornácokon üldögélni, mint régen,
hogy mindenki arcomba nézzen,
s mondják: -“Semmit se változott!”

Én gyalog fogok hazamenni
a porral lepett füveken,
mezítláb, hogy sírva érezzem,
ha felmelegszik a szülőföld
pora, mikor megérkezem.

Köszönjük, hogy elolvastad Váci Mihály költeményét.

Mi a véleményed a Gyalog szerettem volna jönni versről?

Írd meg kommentbe!

Hirdetés

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Sokak szerint ez Áprily Lajos legszebb verse

Játék a népszerű magyar versekkel? 3. Kvíz – megy a telitalálat?