Jöjjön Váci Mihály: Mielőtt meghalok verse.
Mielőtt meghalok, még fulladásig
szagolom ezt a keserű szegfűt;
mielőtt meghalok, még megiszunk
egy szimplát állva együtt.
Mielőtt meghalok, még felhív sok barát,
sok elfelejtett ismerősöm,
kinek egy kézfogását, mosolyát
vagy kéziratát őrzöm.
Mielőtt meghalok, még utoljára
majd elutazom egyszer
nyíló falukba, felpántlikázott
sörényű szelekkel.
Mielőtt meghalok, még kinyitom
az ablakom, az égre nézek,
s a lelkem elviszi egy tavaszba hívó
nyers-szavú vadliba-ének!
Mielőtt meghalok! – de addig elszánt
fájdalmaimmal ölelkezve – élek!
mintha az életem a másik órában
érne szomorú véget.
Énnekem minden órám a végső,
egyetlen óra;
minden csókom olyan, mintha
az utolsó csókom volna.
Úgy nézek égre, földre, nőkre,
szemekbe, csillagokra,
mint üveges szemmel a búcsúzó,
ki int már haldokolva.
Mint elítéltnek a végső kívánság,
az utolsó pohár bor:
az énnekem az óra, perc,
s nem veszem el a számtól.
Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: A Tisza költeményét.
Mi a véleményed Petőfi Sándor: A Tisza írásáról?
Írd meg kommentbe!
