in

Várnai Zseni: Balatoni alkony

Várnai Zseni: Balatoni alkony

Az ég a vízre ráhajol
a láthatáron valahol…
az ég a vízzel összeér,
az ég, a víz
gyöngyházfehér.

Így látom én fektemben itt
a táj elnyugvó fényeit,
miközben percem elrepül…
az ég, a tó
elszenderül.

Oly nyugodalmas most a táj,
boldog vagyok… semmi se fáj…
tükörsima a Balaton,
sellők énekét
hallgatom.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Füst Milán: Öregség

Petőfi Sándor – Virágoskert a költő szíve…