in

Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

Hirdetés

Jöjjön Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről verse.

Várnai Zseni: Gondolatok az öregségről

A fáradt, öreg elme zakatol,
körben forog, ismétel szüntelen,
a múltak mély kútja fölé hajol,
hol békalencsés, zöld hínár terem.
Egy-egy emléket megragad, motyogja,
és újra kezdi tízszer is naponta,
mint vén malom,
mely már csak szelet őröl,
s letűnt idők fanyar borával dőzsöl.

Rettent a példa,
vigyáznom kell magamra,
minden elgondolt, kimondott szavamra,
s főként arra,
mit papírra vetek…
Érzem, tudom az ember gyöngeségét,
ezért mindig szemem előtt
a mérték…
Hibáimnak én nem kegyelmezek!
De te ne bántsd a vént,
te fiatal,
ha botlik is a lába vagy a nyelve.
Így jársz te is,
ha véget ér a dal…
És minden érdem immár elfeledve!

Köszönjük, hogy elolvastad Várnai Zseni  versét.

Mi a véleményed a Gondolatok az öregségről költeményről?

Írd meg kommentbe!

 

Várjuk a kommenteket

Játék a népszerű magyar versekkel 28. Kvíz – megy a telitalálat?

Ismered ezt a szuper verset? Arany János: A fülemüle

Arany János: A fülemüle