Varró Dániel: Téli szonett

Hirdetés

Jöjjön Varró Dániel: Téli szonett verse.

Hát, mondja kedves, mért olyan fehér?
Kövér szeplőit hol hullatta el?
Hisz prüszköl is! Ez, kérem, csúnya jel.
Magácskának megárthatott a tél.

A dér bár összecsípte orrhegyét
(hófödte csúcsot így az alkonyat),
jót tenne most egy kis pohár konyak,
pótolni bent piros nyarak hevét.

Mert látja, kedves, hogyha jő a fagy,
az ember elfehérül, színehagy,
belakja bensejét a morc hideg.

E kókadás de oktalan! De gyors!
Mennyivel szebb a lomha medvesors!
A málnát szundikálva várni meg.

Köszönjük, hogy elolvastad Varró Dániel: Téli szonett költeményét.

Mi a véleményed Varró Dániel: Téli szonett irásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Varró Dániel: Január

Varró Dániel: Randi