Jöjjön a Versek a magyar nyelvről összeállításunk.
Debreczeni József: Anyanyelvem
E csupaszívet, e hívón hangzót,
E gazdagot, kit kincse felvet,
Ezt a játékos, zengõ harangszót,
Ismerem-e vajon e nyelvet?
Balassa vallott, Vajda verselt,
Dózsa kiáltott, Mikszáth írt ezen;
Arany tündöklött, Csokonai perzselt;
Értem-e már, vagy még csak élvezem?
Szonett harmata, balzsamír,
Gondolat kelyhe: kegyszer,
Anyám éneke: anyanyelvem
Megtanullak-e egyszer?
Vagy végzetem talán, hogy véled
Rajongó harcom hasztalan harcolom,
S úgy némulok el majd húszezer
Szegény szavammal gégeporcomon…
Ady Endre: Az igazi szó
Hogy telik erőből,
Úgy adta az Isten,
Megértem és kibirom,
Ami vérlik itten
S lesz utána szóm.
Kosarazott szájjal,
Lefojtott tüdővel
Mégis, most is azt hiszem:
Elmondok idővel
Kegyetleneket.
Valamikor jó lesz,
Jó lesz megszólalni,
Csúf, nagy özön-vér után
Jön sok galamb, talmi
S jó lesz jó galamb.
Jó lesz szenvedéssel,
Jó lesz majd nagy kínnal
Sok mindent elmondani,
Mit most a Rém hízlal:
Az igazi szót.
Reményik Sándor: Az ige
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
