Jöjjön Wass Albert: Ábránd verse.
Ma ünnepelve szökni hagyta
fáradt foglyát a zsarnok város.
Oly csend van itt. A lelkemen
nagy béke ül: nyugodt, halálos.
Jó volna így, Valakivel
megosztani e drága csendet.
A Vetést nézni, állva, várva,
míg a halál halkan becsenget…
Virágot szednénk tarka erdőn,
juhokkal mennék zöld mezőre,
s ha lelkünk búsabb Istent áhít:
kiballagnánk a temetőbe…
Nem vágynánk idegen babérra,
és nem rágódnánk annyi témán.
Lennénk két csöndes álmú ember,
egymást elünnepelve némán.
Ez lenne itt a közös delta,
csitult folyóknak lassú vége.
Violaszínű nagy palást
terülne ránk: a Csend, a Béke.
Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert költeményét.
Mi a véleményed az Ábránd írásról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
