Augusztus 20-a a keresztény államalapítás, Szent István és a kenyér ünnepe, a legrégebbi magyar nemzeti ünnep. Emlékezzünk meg erről a napról méltó módon! Összeszedtünk néhányat.
Ünnepi alkalmakkor a versek különleges erejükkel képesek megérinteni az emberek szívét és lelkét. Az augusztus 20-a közeledtével, amely Magyarországon az államalapítás ünnepe, a nemzeti összetartozás, a történelmi emlékezet és a kultúra megünneplésének napja, a verseknek különös jelentősége van. Ez a jeles nap méltó alkalmat nyújt arra, hogy összegyűljünk családunkkal, barátainkkal és mindazokkal, akik számunkra fontosak, és együtt ünnepeljük a nemzetünket és annak múltját.
Az ünnepi versek nem csupán az eseményeket és a történelmet elevenítik fel, hanem megörökítik azokat az érzéseket és gondolatokat is, amelyeket az adott alkalommal átélünk. A szavak erejével képesek összekapcsolni az embereket, átadni a büszkeséget és a hazaszeretetet, valamint emlékeztetni bennünket a múltunkra és a jövőnkre.
Ez a cikk számos különleges verssel és költeménnyel készül, amelyek mélyebb értelmet és érzelmeket hordoznak magukban az augusztus 20-ai ünnepre való tekintettel. Reméljük, hogy ezek a versek megérintik majd olvasóink szívét, és segítenek átélni a nemzeti ünnep méltóságát és varázsát.
Tartsanak velünk, és engedjék, hogy a szavak varázsa átjárja és összekapcsolja mindazokat, akik az ünnepi versek iránt érdeklődnek, és a nemzeti ünnepre való készülődés jegyében szeretnének együtt ünnepelni és emlékezni. Lássuk hát, milyen gyönyörű és megható alkotásokkal találkozhatunk az augusztus 20-ai ünnepre szentelt verses gyűjteményünkben!
Íme a versek augusztus 20-ai ünnepre összeállításunk!
Szuhanics Albert: Nemzeti Ünnep augusztus 20.
Csordultig telt szíveinkben
ős reménynek hangja dobban.
Ezer éves szép hazánkban
hogyan élhetnénk mi jobban?
Kárpátoknak igazgyöngye,
Magyarország a mi földünk.
Teremje meg új kenyerünk,
s legyen borunk, mit kitöltünk!
Államiságunk ünnepén
a Szent jobbot körbe hordják.
Az időknek végeztéig
a mi hazánk, Magyarország!
Ott ahol zúg Duna, Tisza,
az új kenyér bőven terem.
Áldott földjén arany mezők,
nektár csöppen szőlőhegyen.
István király mindörökre
Máriára bízta földünk.
Patrónusunk Nagyasszonyunk,
nem veszi el senki tőlünk!
Gyermekáldás legyen számos!
Boldog párok, otthon, fedél…
Mi mást adhat magyar állam?
Azt hogy te itt otthon legyél!
Munka legyen, boldogulás,
család, Isten ege alatt.
Szent koronánk védelmezzél,
s magyar hazánk erős marad!
Faludi Ferenc: Szent István királyhoz
1.
Dicső István, nagy királyunk,
Téged ég s föld magasztal,
Téged tisztel kis országunk,
Első szent urának vall.
2.
Tőled vette fényességét,
Méltóságát, érdemét,
Koronája ékességét,
Hitit, kincsét, mindenét.
3.
Elbujdostál, megkerestünk,
Áldott légyen a szent ég!
Országunkba bévezettünk,
Szivünk örömében ég!
4.
Drága kincsünk, feltaláltunk:
Magyarország, vigadozz!
Itt van, kit óhajtva vártunk,
Ezer áldásokat hoz.
5.
Ime a te reménységed,
Inségedben ide nézz:
Isten után erősséged,
Mególtalmaz ez a kéz.
6.
Megvigasztal minnyájunkat,
Hatalmunkban vastagit,
Megtágitja országunkat,
Végig megtart, bóldogit.
7.
Budán nyugszik; Buda vára,
E szentséget megböcsüld!
Atyja után, nem sokára,
Biztat az ég: Imrét küld.
8.
István mellett itt lész fia,
Megtestesült angyalunk,
Megszerzi ezt két Mária,
Égi s földi asszonyunk.
Szilágyi Domokos: Hol vagy?
Ah, hol vagy magyarok
Tündöklő csillaga!
Ki voltál valaha
Országunk istápja!
Hol vagy, István király?
Téged magyar kíván,
Gyászos öltözetben
Teelőtted sírván.
Rólad emlékezvén
Csordulnak könnyei,
Búval harmatoznak
Szomorú mezei…”
Meichl D. Mária: Augusztus 20
Augusztus 20 hajnalán
kenyeret dagasztok a konyhán`.
Fehér gyolccsal én befedem
s szemeimmel őt dédelgetem.
Várom, keljen nagyra a kenyérke,
melyet a kemencémbe bevetek,
Forró kenyérre áldást kérve
várják már a nagyok és kicsinyek.
Piros fehér zöld, szalagot teszek
az illatos, szép, sült „életre”.
Így kerül asztalunk közepére.
Imát mond a család: Most meszegem!
Eléjük új friss kenyeret teszem,
most beszélek nekik Szent Istvánról.
Magyarok áldott jó királyáról,
a gyerekeknek most elmesélem.
Szent István volt az államalapító!
Ezer éve áldjuk haló porában.
Áldjuk, szeretjük, „Szent jobbját” őrizzük
a szépséges és szent Bazilikában…
Juhászné Bérces Anikó: Augusztus 20.
Országunknak szent királya,
Így emlékezünk Istvánra,
Ki államot alapított,
Istenhitre megtanított.
Óh, mennyi gond tépte, marta,
Hogy a népét egyben tartsa.
Törvénykönyve rögzítette,
Mint helyes a magyar tette.
Égi anyánkat felkérte,
Legyen hazánk védelmére…
Új búzából, új kenyér,
Friss illata száll felénk.
Köszöntjük szép szavakkal,
Nemzetiszín szalaggal.
Testet tápláló manna,
Üdv neked és hozsanna!
Áldott legyen a kenyér
István király ünnepén!
Megköszönjük Istenünk
Mindennapi kenyerünk…
Sorsom szele felkapott,
s földi pályára rakott.
Hálás vagyok én ezért,
kicsiny porszem létemért.
