Jöjjön Versek Mikulásra összeállításunk.
Mentovics Éva: Jelentkeznék krampusznak
Sok izgalmas kérdés mellett
itt egy újabb, nagy talány:
Mit gondoltok, hogy a krampusz
vajon fiú-e, vagy lány?
Ugrik, szökken, virgácsot ráz,
láncot csörget egyszerre,
lételeme a huncutság,
nem áll jól a szeme se.
Faggasd ki az egyiküket,
s jól hegyezd a füledet!
Tanulható a krampuszság?
Netán mind így született?
Szüntelenül mókázott csak?
Ha nem titok, mondja el,
hangulatát kópésággal,
huncutsággal dobta fel?
Megtréfálta tanárait,
nem csípte a matekot,
írás helyett asztal alatt
csúzlit szerelt, matatott?
Nyugton ült az olvasásnál,
vagy virgonc volt, csintalan?
Lepacázta tankönyveit,
s mindegyiken tinta van?
Kacajától zengett a ház,
vakmerő volt, rossz, pimasz,
és komiszabb, mint bármelyik
vásott, kajla kiskamasz?
Nem füllentek, elhiheted,
a krampuszság nem mese.
Ne higgy annak, ki azt mondja,
nem igaz a fele se!
Úgy furdal a kíváncsiság,
áruld már el, ha tudod!
Tanfolyamon, külön órán
képződnek a krampuszok?
Különleges tananyagot,
csínytetteket tanulnak?
Nyomozzuk ki, hol lehetne
jelentkezni krampusznak!
Donászy Magda: Télapóhoz
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél.
Halkan reccsen az ág,
Öltöztesd fel a fát,
Hulljon rá pihe hó,
Szánkón siklani jó!
Évi és Peti vár,
Télapó, gyere már!
Nyíljon már ki a zsák:
Alma, szép aranyág.
Szívünk rég ide vár,
Télapó gyere már!
Jöjj el éljen a tél!
Tőled senki sem fél. Fel
Weöres Sándor: Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.
Tél szele hóval, faggyal jő,
Elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő,
Húzza-rázza hűs szellő.
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő. Fel
Utassy József: Hull a hó
Zirr, zurr, zurrogó!
Sziszeg a szél, hull a hó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Ragyog a sok hógolyó.
Zirr, zurr, zurrogó!
Játszani jaj de jó!
Zirr, zurr, zurrogó!
állj be közénk Télapó! Fel
Donászy Magda: Télapó ünnep
Itt van már a Télapó,
Tele van a zsákja,
Mosolyog az arca
Örömünket látva.
Énekeljünk néki, senki
nem vár biztatásra.
Így búcsúzik tőlünk:
A viszont látásra! Fel
Csányi György: Télapó kincsei
„Télapó! Télapó!
Hol van a te házad?
Ki adta? Ki varrta
báránybőr subádat?
Meleg, jó szívednek
honnan van a kincse?
Zimankós hidegben
van, ki melegítse?”
Szánomat szélsebes
három pejkó húzza,
kucsmás fenyők között
kanyarog az útja.
Nagy piros szívemnek
jóság a kilincse,
s édesanyák mosolygása
a legdrágább kincse.
Hidegben nem fázom
egyetlenegyszer sem:
az ő bársony pillantásuk
átmelenget engem. Fel
Czeglédy Gabriella: Télapó az úton
Szarvas húzza szélsebesen
Télapóka szánkóját.
Száguld a nagy hómezőkön,
el is hagy már hét határt.
Ajándékok szépen, sorban
a hatalmas zsákokban.
Télapóka becsempészi
a cipőkbe suttyomban.
Sietős az útja nagyon,
rövid már az éjszaka.
Várja őt az ablakokban
még sok üres kis csizma. Fel
G. Szabó László: Télapó-várás
Eső szitál, hull a hó-
hol késel még, Télapó?
Lásd, együtt a sok gyerek,
várja, lesi léptedet.
A melegben ülni jó-
átfázhattál, Télapó!
Érezd otthon itt magad,
jöjj be, rakd le zsákodat!
Csevegj velünk, jót pihenj!
Mi könnyítünk terheden:
hagyd itt, amit rejt a zsák,
komótosan menj tovább! Fel
