Jöjjön Wass Albert: Anyám meg én verse.
Sok kis fekete koporsóban
sok temetetlen , szép halott vággyal:
úgy szeretnék találkozni
egyszer az anyámmal.
Rongyolt hitemmel leborítva, valamennyit a lába elé tenném
jaj, de nagy szótlan vallomássá fájna
a csend azon az estén.
„Anyám, anyám, túlságosan szépek,
nagyszerűek, dacosak voltak,
anyám, anyám, vedd vissza őket:
nem voltak jók ember-örömnek,
nem voltak jók, csak búnak, gondnak.”
Ő belenézne a szívembe
és könny reszketne a szemén,
aztán úgy mennénk fel az égbe:
ketten,
az anyám meg én.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
