in

Wass Albert: Búcsú

Hirdetés

Jöjjön Wass Albert: Búcsú verse.

Már eltűnt régen a hajó Veled
és én még mindég kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a szemem:
arcod vonásait idézgetem.
tengerverés csapdos a partokon:
benne hangod zenéjét hallgatom.
S a szélben, mely hajamba beletép,
ott érzem még a kezed melegét.
De mindez búcsú már, tudom nagyon.
Elnyel a távol, mint egy ősvadon.
Pókok szövik be lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap a szobád,
s elönt a hétköznapok bús sora,
mintha nem is lettél volna soha…
Csak én állok még itt. De már ködöt
lehel a tenger árnyékod mögött,
s míg lengetem a kendőm, lengetem:
emléked lassan eltemetgetem…

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert költeményét.
Mi a véleményed a Búcsú írásáról?

Írd meg kommentbe!

Várjuk a kommenteket

Wass Albert – A láthatatlan lobogó

Wass Albert: Ha jön az ősz