in

Wass Albert: Március

Jöjjön Wass Albert: Március verse.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva és bomlott-merészen,
pirosan, mint egy korai virág.

Összezörögtek a fekete fák:
megannyi sok titok tudója,
rejtelmesen és titkolódzva súgtak…
Egy rügy kidugta kíváncsi fejét,
rózsaszínné mosolyodott egy felhő,
valahol egy cinke
hangolni kezdett egy új zenét
:
,,Tavasz! Tavasz! Tavasz!”
Este volt, és olyan volt az erdő,
mint egy iskolából szabadult kamasz.

Ma jött az első vad tavaszi szél
szőkén lobogva, és bomlott-merészen.
Szebb lett a vén föld? Nem tudom. Hiszen:
én csak a te két szemedet néztem!

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert: Március című költeményét.

Mi a véleményed Wass Albert: Március írásáról?

Írd meg kommentbe!

 

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

József Attila: Nem én kiáltok

A 10 legszebb Radnóti Miklós idézet

A 10 legszebb Radnóti Miklós idézet