in

Wass Albert: Ősz

Hirdetés

Jöjjön Wass Albert: Ősz verse.

Wass Albert: Ősz

Valahol sárguló avarba
kacagva tépnek a szelek,
valahol elmerengnek búsan
és fényvesztetten a szemek,
egy hófehérke kis koporsót
valahol csöndesen lezárnak,
valahol lombok dalolnak
halotti dalt az alvó nyárnak.

Valahol esténként bolyongva
bekószáljuk a könnyes utcát,
álmunkat hasztalan keressük:
őszi szelek már messze fújták,

nótáink is – döbbenve látjuk
lombbal, madárral messze szálltak…
úgy kísérjük ki, nóta nélkül
koporsóját a szőke nyárnak.

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert költeményét.

Mi a véleményed az Ősz írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Váci Mihály: Végül

Simon Márton szerelmes versei