Jöjjön Wass Albert: Ősz verse.
Wass Albert: Ősz
Valahol sárguló avarba
kacagva tépnek a szelek,
valahol elmerengnek búsan
és fényvesztetten a szemek,
egy hófehérke kis koporsót
valahol csöndesen lezárnak,
valahol lombok dalolnak
halotti dalt az alvó nyárnak.
Valahol esténként bolyongva
bekószáljuk a könnyes utcát,
álmunkat hasztalan keressük:
őszi szelek már messze fújták,
nótáink is – döbbenve látjuk
lombbal, madárral messze szálltak…
úgy kísérjük ki, nóta nélkül
koporsóját a szőke nyárnak.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
