Závada Péter versek – ezeket érdemes elolvasnod!
AKIT MOST KERESEK
Hogy hideg voltál, mint a krémek.
Ez maradt meg abból a nyárból.
Mondataid árnyékába húzódni,
mintha egy fa tövébe.
Meg a nyomáskülönbség,
amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
A gondok, ahogy üres bádogdobozokként
zörögtek a mellkasodban.
Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
Ha hozzád akarok érni,
át kell nyúlnom az időn,
mint egy tükrön.
Akkor voltál az,
akit most keresek.
SÜLLYED
Minél szebb egy part, annál veszélyesebb.
Ezt is te mondtad.
Az évnek ebben a szakában ide már csak
a tüdöszanatórium ápoltjai járnak
hosszú, egészségügyi sétákra.
Estére hideg lesz, mint egy viszonyszóban.
Csöndben ülünk, mint egy parton.
És én azokra a vizimentő kutyákra gondolok,
akiktől nem lehet úszni Hogy nem tudom
elviselni, ha valami süllyed.
MÉSZ
Aligha kétséges, hogy a mészkő minden formája,
tehát a te csontjaid egy része is, valamikor oldott állapotban
volt a tengerben, Anya. Legalábbis ezt olvastam
valami képes ismeretterjesztő újságban, amikor beültem
melléd, egy kikapcsolt fodrászbúra alá – a tiéd
megnyugtatóan zúgott. Aztán fizikai folyamatok
következtében csapódtál ki, élő szervezetek közbenjárásával
választódtál ki. A széndioxidban gazdag esővizek
bontani kezdték a föld megmerevedési kérgét – írták,
én pedig ebből arra következtettem, hogy roppant mennyiségű
erősen koncentrált szénsavas oldatként jutottál a tengerbe
– a búra zúgása mintha a tengeré. Helyenként
a koncentráció oly fokot ért el, hogy a mészkő,
mint iszap rakódott le. Jelenleg is találni még
igen nagy mélységben is mésziszapot – így a cikk szerzője.
Úgy látszik, azóta is egyre képződsz. A mészkő kitűnő
építő anyag. A tömött mészkőből égetik a meszet.
Miután meghaltál, Apa beidőzített egy tisztasági festést.
A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalciumkarbonát.
Apró kalcitkristályokból állsz, Anya. Ezer celsiusfok
körüli hevítés hatására szén-dioxidra és kalciumoxidra
esel szét. A szén-dioxid a lelked. A szén-dioxid légnemű,
távozik, és visszamarad a szilárd halmazállapotú
calciumoxid, az égetett mész. Az égetés során 1 kg kőből
körülbelül 0,5 kg mész lesz. Az égetett mész víz hozzáadáskor
oltott mésszé alakul. Az így keletkező mésztejet
használják a malter készítéséhez, illetve
környezetbarát meszeléshez is. Apával úgy döntöttünk,
hogy „szép gyöngén” megfogjuk az elégett csontjaidat,
az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk,
noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk,
leomlott reggelre.
ÚGY VET MAJD SZÉT
Ez nem közlésvágy, ezt most összetévesztjük
valamivel. Látod, ez a mondat is épp csak kiáll
belőlem, zavar, mindenbe beleakad, bármerre
fordulok: mint egy eldolgozatlan varrat kilógó
damilja. Csak ezért mondom ezt is, a zavarás
miatt, hogy ma valahogy semmi sem elég fontos:
még ez a közös, régóta eltervezett délután sem.
Kerülöm a tekinteted, nehogy észrevedd.
Félek, az unalom egyszer úgy vet majd szét,
mint egybeöntött, lélegezni képtelen aszfaltot
a hőtágulás: hagynom kell magamon helyenként
réseket. Mert ma már mindenhez késő van.
A meghittséghez például nagyon. Pedig elméletileg
minden adott. Villog a tv, a levegő sűrű és édeskés,
a nyitott ablakon át érezni a szomszédos akácfák
émelyítő spermaszagát. Látod, a falakon kívülre
költözött belőlem minden testiség., és mégis:
egyedül te jársz a gondolataimban, meg az az
akácokkal keretezett udvar, egy kitalált tér ebben
a sebként öntisztuló szövegben.
FELSZÁLLÁS UTÁN
Megemlékezés egy becstelen emberű
becsületes nevéről. Jelöletlenül,
alanyesetben, ahogy először találkoztunk.
Nyelvünk hegyén az idevonatkozó szégyennel
– síró gyereket zárni téli erkélyre.
Az óvodai feljelentésekre gondolok:
hogy tetvesek voltak meg rühesek,
meztelenre kellett vetkőzniük – mint az alanyeset.
Leírni is röstellem a hát görbületének
azt az esetleges szögét, amellyel egy ilyen
meghatározott jövő fölé hajolt.
A félelem nem rajtunk múlik.
Pedig te aláírtad a papírt,
hogy nem fogsz szülni felszállás után.
IDŐVEL MEGLAZULNAK
A takarítógépek hangja, mint a gyóntatófülkében
azoké, akik a déli busszal érkeztek a város felől.
Milyen volna egy egyre több helyütt abbahagyott dallam:
előbb-utóbb kánonban hallgatnának.
Néhány tizedmásodperc eltérés van
a között, ahogy a két szemhéjad pislog.
Ez interferenciát okoz, és idővel
meglazulnak a szádban a boltívek pillérei.
Magház burkaként zárul rád az apszis.
Ennek a templomnak a kétkedésed a forgástengelye,
de föloldozást nyersz, mielőtt vezekelni tudnál.
Faltörőkos a fotocellás ajtót.
LÁTSZÓLAG SEMMI
Festékcsepp megdermedt zuhanása
egy zár üregében. Itt valaki mindennap
lenyeli a nyelvét.
Ketten vannak. Látszólag nincs közöttük
semmi kapcsolat. Elindulnának egymás felé,
de közéjük ékelődnek a mozdulataik.
A jelzőket végül rábízzák
a szembejövőkre.
NEM AZ IDŐ
Borsik Miklósnak
Ismeretlen eredetű fénytörés egy borospohár
átlátszó árnyékán. Meg a tölgyfaajtó zsanérja:
elfordul körülötte a szoba.
Valami kizökken, ami nem az idő.
Szerelők jönnek, hogy helyrehozzák.
Az egyikük elmeséli, hogy reggelente
hátulról látja magát a tükörben.
Le tudja köpni a saját tarkóját.
LEGYEN CSAK ENNYI
Hinni kéne benne, vagy legalább olyan erősen
akarni, mint aki hógolyóval vakon
a templomharangot.
A bizonyosság legyen csak ennyi:
egy alig hallható, távoli kondulás.
Szürkület van, de még ellátni a gyerekkorodig,
mint a toronyból a falu határáig.
A szavaid mögött állandó alapzaj:
évtizedeken át elhallgatott
padlássöprés.
Faházat reméltél, csenevész barackost.
De nem tudnálak meggyőzni
a vér ellenkezőjéről.
RÁGNI VALAMIVEL
Megpróbálni rágni valamivel,
ami funkcióját tekintve sem közös a fogakkal.
Milyen lehet a kukorica szemeivel
látni a morzsoló belsejét.
Vagy kúttal álmodni. Csörlőt, láncot.
Véletlenül fölhúzni egy hazugságot.
Valamit, ami sokkal inkább vizes,
mint igaz.
Vajon hány kéz kellene összeírni azokat,
akiket összeszurkáltak ezek a tarlók?
És hányszor kell visszazuhannia beléd
egy vödörnek, hogy örökre megfeledkezz
a szomjúságról?
