in

10 megható magyar szerelmes vers

Hirdetés

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Csokonai Vitéz Mihály : Az esküvés

Esküszöm, szép Lilla! hidd el,
Hogy mióta kellemiddel
Megkötöztél engemet:
Már azóta semmi szűznek,
Semmi Nyilnak, semmi Tűznek
Nem nyitom meg szívemet.
Esküszöm; s e szent Hitemnek,
Mellyet adtam édesemnek,
Pontjait meg nem csalom.
Kérlek is reménykedéssel,
Hogy viszonti esküvéssel
Kösd le szíved, angyalom!
Esküszöm hószín kezedre,
Rózsa-szádra, tűz-szemedre,
Hogy te léssz csak kedvesem.
Esküszöm, hogy míg csak élek,
Más Szerelmet nem cserélek;
Vagy Lilim, vagy – senki sem.

Aranyosi Ervin: Szeretni kéne

Szeretni kéne, jaj, nagyon!
Minden éjszakán, s hajnalon.
Forrón, tüzedben égni el,
akarj engem, ha férfi kell!
Szeretni önfeláldozón,
szeretni vakon, álmodón,
szeretni vágytól éhesen,
oldódni lágyan, édesen.
Szeretni fitten, s álmosan.
Vajasan és lekvárosan.
Nevetni, sírni egyre megy,
így legyünk pár: az 1 + 1.
Szeretni, mikor nem szabad.
Közösen szőni álmokat.
Érezni, hogy fontos vagyok,
Holdam legyél, s legyek Napod!
Legyél az éltető vizem,
és nyíl, mely átjárja szívem.
Legyél egy bájos gondolat,
mely megszépíti álmomat.
Legyél a réten kis virág!
Méhként szállhassak inni rád.
Ajkadról nektárt olvasok,
mézedbe beleolvadok.
Legyél az őrző angyalom!
Álomban éljünk gazdagon!
Varázsolj földi mennyt nekem!
Maradj örökre itt velem!

Még nincs vége, folytatjuk!

Várjuk a kommenteket

Juhász Gyula: Az időnek

Kosztolányi Dezső: Litánia