in

Ady Endre: A téli Magyarország

Hirdetés

Jöjjön Ady Endre: A téli Magyarország verse.

Magyar síkon nagy iramban át,
ha nyargal a gőzös velem,
havas, nagy téli éjjelen,
alusznak a tanyák.
Olyan fehér és árva a sík,
fölötte álom-éneket
dúdolnak a hideg szelek.
Vajjon mit álmodik?

Álmodik-e, álma még maradt?
Én most karácsonyra megyek,
régi, vén, falusi gyerek.
De lelkem hó alatt.

S ahogy futok síkon, telen át,
úgy érzem, halottak vagyunk
és álom nélkül álmodunk,
én, s a magyar tanyák.

Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét.

Mi a véleményed A téli Magyarország versről?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tudod folytatni az ismert magyar verset? kvíz 4. rész – megy a telitalálat?

Ady Endre: Páris, az én Bakonyom