Íme Áprily Lajos gyönyörű verse, ami sokak szívét megérinti.
Áprily Lajos: Az én csodám
Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.
Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.
Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.
Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.
Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.
Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.
Csodatevésem sűrü delejét
pazarló kézzel önteném feléd.
S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,
Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe –
S én visszahullnék ember-életembe.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
