in

Áprily Lajos: Az én csodám

Jöjjön Áprily Lajos: Az én csodám verse.

Szeretnék Krisztus lenni egy napig.
Ha nem egy napig, egy pillanatig.

Csak ennyit, míg a kezem ennyit int:
Kelj fel a mélyből, hegyre menj megint.

Levenném melledről a sziklasúlyt,
mely vad korunkból rád zuhogva hullt.

Fáradt pilládat megérinteném,
s gyötört szemedből megszöknék a rém.

Takarodnának gondok és romok,
menekülnének régi démonok.

Megölelném a kín-örvény felett
maga-mélyébe szédült lelkedet.

Csodatevésem sűrü delejét
pazarló kézzel önteném feléd.

S ha kelnél s néznél álmélkodva rám,
fejed a Nap felé fordítanám,

Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe –
S én visszahullnék ember-életembe.

Köszönjük, hogy elolvastad Áprily Lajos: Az én csodám költeményét.

Mi a véleményed Áprily Lajos: Az én csodám írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Baranyi Ferenc: A nyolcadik ajtó

Juhász Gyula: A költő szól