Jöjjön Babits Mihály: Turáni induló verse.
Mi vagyunk a rónán járók,
Soha napján meg nem állók,
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezõn szerte szállók.
Huj, huj, huj!
Szolgánk jámbor, népünk pártos,
Széltõl ellett ménünk táltos,
Varju, holló ránk kiáltoz,
Könnyü nyilunk visszaszálldos.
Huj, huj, huj!
Rabjaink a barmot hajtják,
Szolgáink a sátrat hordják,
Lányaink a hálót foldják,
Fiaink a lovat tartják.
Huj, huj, huj!
Sátrunkat csak seprûszárral,
Nem kerítjük azt mi zárral,
Mégis nyuszttal dús bazárral
Vetekedünk a kazárral.
Huj, huj, huj!
Így élünk mi népet fosztván,
Földjeinket föl nem osztván,
Széles üngünk szelet aszván
Riadunk a rémes pusztán:
Huj, huj, huj!
Rátörünk az ellenségre,
Úgy teszünk szert feleségre,
Ha nem lelünk ellenségre,
Nézünk a csillagos égre.
Huj, huj, huj!
Sok csodát az égen látunk,
Sok arany csodát imádunk,
Kútfejeknél törvényt látunk,
Isten napja süti hátunk.
Huj, huj, huj!
Kõházakkal, vértes haddal,
Mit törõdünk Napnyugattal?
Zabolátlan akarattal
Virradunk mi virradattal.
Huj, huj, huj!
Rajta széllel, zivatarral!
Haj szabir az onugorral,
Hajrá hét törzs hét magyarral,
Nyolcadikkal, mord kabarral!
Huj, huj, huj!
Köszönjük, hogy elolvastad Babits Mihály: Turáni induló versét!
Mi a véleményed Babits Mihály: Turáni induló írásáról?
Írd meg kommentbe!
