Jöjjön Batsányi János: A látó verse.
Vídulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.
Ó ti! kiknek szívek örök búba merült,
Ím, reménytek nem várt víg napja felderült;
Ím, az igazságnak terjednek súgári;
Dőlnek a babona fertelmes oltári,
Melyek a setétség fene bálványának
Annyi századoktól vérrel áradának.
Ama dicső nemzet felkelt ím egészen,
Mely a két világnak megváltója lészen,
S melynek már láncoktól szabad vitéz karja
Mutatja, mit tehet egy nép, ha – akarja!
Az ember elnyomott örökös jussait
Délre hozván, porba veri bálványait;
S míg köz ellenségink poklokra süllyeszti,
Hozzánk ím! ölelő karjait terjeszti:
“Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!
Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság,
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!”
A föld kereksége megrendül e szóra,
S látja, hogy érkezik a régen várt óra.
A letapodtatott emberi nemzetnek
Csontjaiból épült trónusok reszketnek.
Rémülve szemlélik közelgető sorsok
A vérre sovárgó koronás gyilkosok;
Ők! kiknek még imént százezrek halála
Csak egy intésekben, egy szavokban álla;
S kiknek több nagy város tüzes leomlása
Oly vala, mint annyi hangyaboly romlása!
Vídulj gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Batsányi János A látó elemzés
A címben a látó a látnok szó jelentésében áll. Az első sorból kiderül, hogy a költő magát tekinti látnoknak, prófétának. Ez a jórészt antik hagyományokra épülő költői póz már felidézi a reformkorra (Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor költészetére) jellemző költői szerepvállalást, a költő-váteszszerepét (Vörösmarty: Az emberek,Petőfi: A XIX. század költői stb.). A cím arra is utal, hogy a vers látomásos költemény. E tekintetben Vörösmarty nagy látomásos verseivel (pl. Gondolatok a könyvtárban, Előszó) rokon.
A mű látomásba foglalt kinyilatkoztatás. Kifejező erejét a szöveg formája, képisége és stílusa adja. A ritmus- és tempóváltásokhoz jól illeszkedő versforma, az ütemhangsúlyos, négyütemű tizenkettes sorok szinte elrejtik, s a gondolatritmus szolgálatára rendelik a nyelvi (vers)ritmust.
Maga a költemény átszellemülten retorikus felszólalás. A beszélő körmondataiban az erősítés és a nagyítás különféle eszközeivel (fokozás, halmozás, gondolati ismétlés) él. Ez és a meghatározó kapcsolatos mellérendelő összetett mondatok tempója, lendülete adja a megszólalás pátoszát. – áll a sulinet.hu anyagában.
