Petőfi Sándor: Szeptember végén

Talán nincs még egy magyar költemény, amely ennyire összeforrt volna a szeptember nevével, mint Petőfi Sándor híres verse. A költő a természet változásán keresztül az elmúlás és a szerelem kérdéseit is megfogalmazza. A vers különlegessége, hogy a gyönyörű őszi táj és az emberi érzelmek egymás mellett jelennek meg.

Ady Endre: Párisban járt az Ősz

Ady Endre költeményében az ősz nem egyszerűen egy évszak, hanem szinte különálló, titokzatos szereplő. A versben az elmúlás érzése és az idő múlásának gondolata is fontos szerepet kap. Hangulata miatt az egyik emlékezetes magyar őszi vers.

Radnóti Miklós: Október

Radnóti Miklós költészetében a természet gyakran különleges érzelmi jelentést hordoz. Az októberhez kapcsolódó versben az őszi világ képei mellett ott van a szemlélődés és az elmúlás érzése is.

József Attila: Ősz

József Attila költészetében a természet és az emberi belső világ szorosan összekapcsolódik. Az ősz nála sem pusztán színes tájat jelent, hanem olyan évszakot, amely gondolatokat ébreszt az idő múlásáról és az ember helyéről.

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Kosztolányi költészetének egyik fontos sajátossága, hogy a hétköznapi pillanatokból is képes különleges hangulatot teremteni. Az őszi reggel képei érzékletesen mutatják meg azt a csendes világot, amely szeptemberben és októberben körülvesz bennünket.

Tóth Árpád: Őszi chanson

Tóth Árpád verseinek finom, melankolikus hangulata különösen jól illik az őszhöz. Az Őszi chanson az elmúlás, a természet és a szépség kapcsolatát idézi meg. Rövidsége és atmoszférája miatt is érdemes újraolvasni.

Juhász Gyula: Magyar ősz

Juhász Gyula költészetében gyakran találkozunk a melankólia és az emlékezés hangulatával. Az ősz nála is olyan természeti kép, amely mögött mélyebb emberi érzések húzódnak meg.

Weöres Sándor: Galagonya

Weöres Sándor különleges zeneiséggel tudta megmutatni a természet szépségét. A Galagonya című versben a természeti kép, a ritmus és a hangzás együtt teremti meg azt a varázslatos világot, amely miatt a költemény generációk számára ismert.

Kányádi Sándor: Őszi tájakon

Kányádi Sándor verseiben a természet gyakran egyszerre szép és elgondolkodtató. Az őszi táj képei különösen alkalmasak arra, hogy az olvasó egy pillanatra megálljon, és más szemmel nézze a körülötte lévő világot.

Nagy László: Dióverés

A dióverés az ősz egyik jellegzetes képe. Nagy László verse ezt a természetközeli élményt ragadja meg sajátos költői nyelven. A költeményben az ősz nemcsak a színek és az elmúlás évszaka, hanem az élet egyik mozgalmas időszaka is.

Áprily Lajos: Őszi chanson

Áprily Lajos költészetében különösen fontos szerepet kap a természet. Őszi versei érzékenyen mutatják be a változó tájat, a lehulló leveleket és azt a csendes melankóliát, amely az évszak egyik legszebb sajátossága.

Áprily Lajos: Októberi séta

Az őszi séta különleges élmény lehet, amikor már érezni lehet a közelgő hidegebb napokat. Áprily Lajos természetközpontú költészete kiválóan illik ehhez a hangulathoz. Versei arra ösztönöznek, hogy ne csak átrohanjunk az őszön, hanem figyeljünk is rá.

Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka

Szabó Lőrinc költészetében gyakran jelenik meg a természet és a belső világ kapcsolata. Az őszi éjszaka csendje olyan háttér, amely mellett az ember saját gondolatai is erősebben megszólalhatnak.

Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefa

Nemes Nagy Ágnes természetverseiben a körülöttünk lévő világ apró részletei is jelentőséget kapnak. Egy fa, egy levél vagy egy őszi természeti kép is képes arra, hogy új gondolatokat indítson el bennünk.

Csanádi Imre: Ősz

Csanádi Imre verseiben a természet változásai gyakran egyszerűen, mégis érzékletesen jelennek meg. Az ősz nála is a változás időszaka, amikor a nyári világ fokozatosan átadja helyét a hidegebb hónapoknak.

Zelk Zoltán: Őszi mese

Zelk Zoltán költészetében a természet és a mesék világa sokszor közel kerül egymáshoz. Őszi versei a gyerekek számára is könnyebben befogadható módon mutatják meg az évszak szépségeit.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Móra Ferenc ismert gyermekverse játékos formában idézi meg a természet világát. A vers azért is különleges, mert a gyermeki nézőpontból szemléli a változó évszakot és az állatok világát.

Nemes Nagy Ágnes: Fák

A fák az őszi táj egyik legfontosabb szereplői. Nemes Nagy Ágnes verse arra is emlékeztet, hogy a természetet nemcsak látni, hanem megfigyelni és értelmezni is lehet.

Varró Dániel: Őszi vers

A kortárs magyar költészetben is találunk olyan verseket, amelyek játékosan vagy szokatlan nézőpontból közelítenek az őszhöz. Varró Dániel költészetének könnyed, játékos hangja azok számára is érdekes lehet, akik nem feltétlenül a klasszikus, melankolikus őszi verseket keresik.

Romhányi József: Ősz

Romhányi József verseiben a játékosság, a nyelvi humor és a ritmus mindig fontos szerepet kap. Az őszről szóló költemények között is érdemes olyan darabokat keresni, amelyek nemcsak szépek, hanem mosolyt is csalnak az olvasó arcára.

Miért olyan különlegesek az őszi versek?

Az ősz a költészet egyik leggazdagabb témája. Egyszerre jelenti a természet színeváltozását, a nyár végét, az elmúlást, az emlékezést és sokak számára az újrakezdést is. Egyetlen lehulló levél vagy egy ködös reggel is elég lehet ahhoz, hogy egy költő egészen másról kezdjen beszélni: az időről, a szerelemről, az életről vagy éppen az emlékekről.

Talán éppen ezért olyan jó szeptemberben verseket olvasni. Egy csendes délutánon nem kell sok hozzá: egy csésze kávé vagy tea, néhány nyugodt perc, és máris elmerülhetünk a magyar költészet őszi hangulataiban.

Melyik a kedvenced?

A felsorolt versek között vannak jól ismert klasszikusok, természetversek, melankolikus költemények és játékosabb alkotások is. Van, amelyik az ősz szépségét mutatja meg, más az elmúlásról gondolkodtat el, megint más egyszerűen csak egy különleges természeti pillanatot örökít meg.

Ha szereted az őszi verseket, érdemes szeptemberben újra elővenni a régi kedvenceket is. Lehet, hogy ugyanaz a költemény néhány év elteltével már egészen más érzéseket ébreszt benned.

The post 20 gyönyörű őszi vers, amely tökéletes egy szeptemberi délutánra appeared first on Meglepetesvers.hu.

Figyeld a betűket és próbáld összerakni a neveket. Egy-egy vers vagy iskolai emlék talán rögtön segít a megfejtésben.

Vajon melyik név ugrik be elsőként? Mennyi sikerül elsőre? Próbáld megfejteni mind a nyolcat!

A játék véget ért

%

Sikeresen eltalált feladványok száma:

Hibás feladványok száma:

Oszd meg Facebookon, hogy más is játsszon egy jót! Köszönjük!

Hirdetés

Újra játszom!

Még több akasztófa játékért klikk ide!

The post Magyar költők: vajon hány név sikerül? appeared first on Meglepetesvers.hu.

Pilinszky János egyik legmegrendítőbb költeménye, a Tilos csillagon különös, sötét és mégis mélyen emberi világba vezet. A vers sorain keresztül egy olyan ember szólal meg, aki idegennek érzi magát a világban, és mintha kívülről szemlélné saját sorsát.

A „tiltott csillag” erős és különleges kép: egyszerre utalhat száműzetettségre, magányra, bűntudatra és arra az érzésre, hogy valaki nem találja a helyét a világban. A költeményben a szenvedés és a szeretet szinte elválaszthatatlan egymástól. A megszólaló nem egyszerűen vigaszt kér, hanem azt kéri a másiktól, hogy merjen közel lépni hozzá akkor is, amikor már szinte elviselhetetlen a fájdalom.

A vers különlegessége, hogy Pilinszky nagyon kevés szóval képes rendkívül súlyos érzéseket megfogalmazni. A tenger, a part, az éjszaka és a semmi visszatérő képei egy nyugtalanító, szinte álomszerű világot teremtenek, miközben a sorok mélyén végig ott marad az emberi kapcsolódás iránti vágy.

A Tilos csillagon nem könnyű olvasmány, de éppen ezért érdemes lassan, akár többször is elolvasni. Minden újabb olvasásnál másik sora, másik képe vagy gondolata találhat el bennünket. A vers végső soron arról a különös emberi vágyról is szól, hogy még a legsötétebb pillanatban is legyen valaki, aki nem fordul el tőlünk.

Pilinszky János: Tilos Csillagon

Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.

Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.

S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.

Légy vakmerő, ítelj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!

Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.

The post Pilinszky János: Tilos csillagon appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jó érezni azt, hogy szeretlek
nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép,
és csak veled teljes az élet.

Mit el nem értünk,
külön tévelyegve;
talán egy kis fészek adja meg
nekünk,
hol ajk az ajkon egymást
átölelve,
nevetve-sírva boldogok leszünk.

The post Illyés Gyula – Jó érezni appeared first on Meglepetesvers.hu.

Vadvizeket borzol a szél,
kék a tükrük, mint az acél;
selyemkendő a zöld mező,
belé a Nap virágot sző.
Künn legelész már a jószág,
ilyenkor szép ez az ország:
nem papoké, nem uraké,
hanem a napsugaraké.
Árok parton nyit a kökény, –
sose búsulj, szegény legény:
jut neked is egy szál pendely
tele tüzes szerelemmel.
Most virágzik fűzfa-nyárfa,
most örüljön minden árva:
ég az apja, föld az anyja,
testvére a küzdő hangya.
Sárga virág a zöld réten,
kis pacsirta a kék égen;
nem szánt, nem vet, csak énekel,
nem kérdi, hogy kit érdekel…

The post Erdélyi József: TAVASZI ORSZÁG appeared first on Meglepetesvers.hu.

Zászlók díszítik ma
az utcákat végig,
márciusi szélben
szállnak fel az égig.

Álljunk meg előttük
csak egy pillanatra,
emlékezzünk vissza
arra a nagy napra!

Az a nap a népnek
szabadságot adott,
mi sem felejtjük el
azt a dicső napot.

Köszönjük, hogy elolvastad Donászy Magda költeményét.

Mi a véleményed Március 15-ére írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Donászy Magda: Március 15-ére appeared first on Meglepetesvers.hu.

A vers egyik különlegessége, hogy nem ad egyszerű válaszokat. Inkább arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon: merre tart a világ, és milyen szerepe van ebben az egyes embereknek. Talán ezért is lenne érdekes, ha Orbán Viktor is újra fellapozná ezt a klasszikus magyar költeményt.

A verset itt tudod elolvasni:
https://meglepetesvers.hu/vorosmarty-mihaly-gondolatok-a-konyvtarban/

The post Ezt a verset érdemes lenne Orbán Viktornak is elolvasnia – 2. rész: egy klasszikus figyelmeztetés a hatalomról appeared first on Meglepetesvers.hu.

Ilyen József Attila Levegőt! című verse is, amely a feszültségről, az igazság kereséséről és az emberek mindennapi küzdelmeiről szól.

A költemény sorai ma is meglepően aktuálisnak hatnak. Éppen ezért sokan úgy érzik, hogy Magyar Péter számára is érdekes olvasmány lehetne, hiszen a vers az igazság kimondásáról és a társadalmi felelősségről beszél.

A verset itt tudod elolvasni

The post Ezt a verset érdemes lenne Magyar Péternek is elolvasnia – erős üzenet a közélethez appeared first on Meglepetesvers.hu.

– Ön művész?! – fitymálta a tücsköt a hangya.
– Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja.
Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynak,
sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb.
Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet!
Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet.

Szólt a tücsök halkan:
gondgyomláló dalban
épp ez a művészet.

The post Romhányi József: Tücsökdal appeared first on Meglepetesvers.hu.

Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még
Üveges szemmel aludtak a boltok,
S lomhán söpörtek a vad kővidék
Felvert porában az álmos vicék,
Mint lassú dsinnek, rosszkedvű koboldok.

Egyszerre két tűzfal között kigyúlt
A keleti ég váratlan zsarátja:
Minden üvegre száz napocska hullt,
S az aszfalt szennyén szerteszét gurult
A Végtelen Fény milliom karátja.

Bűvölten állt az utca. Egy sovány
Akác részegen szítta be a drága
Napfényt, és zöld kontyában tétován
Rezdült meg csüggeteg és halovány
Tavaszi kincse: egy-két fürt virága.

A Fénynek földi hang még nem felelt,
Csak a szinek víg pacsirtái zengtek:
Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendő; de aztán tompa, telt
Hangon a harangok is felmerengtek.

Bús gyársziréna búgott, majd kopott
Sínjén villamos jajdult ki a térre:
Nappal lett, indult a józan robot,
S már nem látták, a Nap még mint dobott
Arany csókot egy munkáslány kezére…

The post Tóth Árpád: Körúti hajnal appeared first on Meglepetesvers.hu.

Neked a körte volt a jeled,
nekem az alma,
neked még szőke volt a fejed,
nekem meg barna.Emlékszem, Pöttyös volt a neved,
nekem meg Ármin,
neked a széken volt a helyed,
nekem a sámlin.

Akkor még rendőr volt az apád,
enyém meg munkás,
akkor már orvos volt az anyád,
enyém meg postás.

Örökké néztem csak a lábad,
ahogyan szedted,
akkortájt bámultam utánad,
észre sem vetted.

A húgod úgy hívták, hogy Juci,
imádta Valtert,
nálatok Puskás volt a foci,
minálunk Albert.

Nálatok Kóbor volt a János,
nálunk a Bródy,
felétek flancos volt a város,
felénk meg ósdi.

Amikor megkértem a kezed,
apád csak bámult,
amikor én lettem a tied,
anyád elájult.

Az ajtón körte lett a jeled,
nekem meg alma,
azóta ősz lett már a fejed,
s nekem se barna.

The post Nagy Bandó András – Szerelem appeared first on Meglepetesvers.hu.

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt:
fiókjában törpék ültek,
vizilányok hegedűltek.

Öreg anyók szőttek-fontak,
apró manók táncot roptak.
Lidérc ugrált az udvarban,
kaszás pók varrt az ablakban.

A lámpában ecet égett,
az egylábú kettőt lépett,
cégére egy tündér volt:
ilyen volt a mesebolt.

The post Gazdag Erzsi: Mesebolt appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egyszer régen, nagyon régen,
zúgó erdő közelében,
három nyulak összegyűltek,
selyemfűre települtek,
ottan se ültek sokáig,
talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek,
hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott
s felkiáltott: -Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak?
Úgy ültök ott, mint az urak —

– Úgy, úgy bizony, mint az urak! –
felelték a három nyulak.-
Ezután már urak leszünk,
ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni,
most indulunk rókafogni! –

Csacsi szarka, nem elhitte?
Repült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna,
akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott:

-Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre,
három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak –
Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk,
a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak rókát esznek – –

Ennek a fele se móka!
Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre,
csak mielőbb odaérne!

Hát amint ott futott, szaladt,
szembe vele farkas haladt:
– Szaladj te is, komám, farkas,
jaj, mit láttam, ide hallgass!
az erdő közepén jártam,
most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet,
ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora,
fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak farkast esznek –

No hiszen egyéb se kellett,
a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott,
majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe
nem jött vele egy nagy medve:
a medve így szólongatta:
-Hova szaladsz, farkas koma? –

– Medve komám, ne is kérdjed,
szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepiben jártam,
jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam!
Három nyulak ottan ültek,
éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk,
kisegérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek?
Hogy eztán csak medvét esznek! –

Egyébre se volt már kedve,
szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve,
közben a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre,
szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk,
szellő se érjen utánuk –

Amíg futottak lihegve,
egy vadász jött velük szembe.
Nézi is őket nevetve:
együtt szalad róka, medve –

-No hiszen, csak ne nevessél,
vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre! –
kiáltott rája a medve. –

Az erdőben három szörnyek,
puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák,
nem láttam még ilyen csodát! –

Szedte lábát a vadász is,
eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta,
most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek,
sohase vadászik többet –
Ezalatt a nyusziházban,
fűszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen,
összebújva békességben –

Hallgassuk meg Szabó Gyula előadásában a verset.

The post Zelk Zoltán: A három nyúl appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kór valék, fájdalmaimnak
Szenvedém nagy kínjait;
Jött az éj szelíden végre,
S könyörűlve békeségre
Álmaim karába vitt.

És láttam ott
A szőke lányt,
Nem hidegen
Már szűm iránt;

Hozzám voná
A szerelem,
S eget lele
E kebelen,

S én piruló
Lángajakán,
Mézcsókjait
Lecsókolám.

És újra csók,
S megannyi csók,
S oly édesek!
S oly lángolók!!

Ily álmakat adjatok, isteneim,
És marhat a fájdalom, a fene kín;
Én tűrni fogok, – valahára talán
Majd égi való jön az álmak ut

The post Petőfi Sándor: Álom appeared first on Meglepetesvers.hu.

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

The post Pilinszky János: Átváltozás appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az anyjához intézett sorok egyszerre idézik fel a gyermeki ártatlanságot, az ifjú művész lángoló hitvallását és a sorsát előre sejtő költő fájdalmas bölcsességét.

E versben mintha maga az élet írná a jövendőt – ahogyan az álomban megígért öröklét a művészetben teljesedik be.

Petőfi Sándor: Jövendölés

The post Petőfi Sándor megható önvallomását mindig szívesen olvassuk appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az egyszerű, paraszti képek mögött egy egész élet szorongása és vágyakozása húzódik meg, a zárlat pedig („nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem”) azt az állapotot mondja ki, amikor már annyira fáj a szükség, hogy az ember a szavaktól is elfordul, mégis titokban bízik benne, hogy valaki – vagy valami – akkor is ad, ha ő már nem mer kérni.

Nagy László: Adjon az Isten

The post Sokak szerint ez Nagy László legkönnyfakasztóbb verse. appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tanuld meg ezt a versemet
Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég –
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacillusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó –
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld s megegyed –
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

Hallgasd meg a költeményt Kurucz Ádám Konrád előadásában.

The post Faludy György – Tanuld meg ezt a versemet appeared first on Meglepetesvers.hu.

A versben nosztalgiával említi a közös labdázásokat, a kergetőzést és a nagy ugrándozásokat az iskolai szünetekben.

Ez a költemény egy ritka pillanatkép, ahol a későbbi komoly költő helyett egy felszabadult, játékos kamaszt látunk.

Íme a vers.

The post Nem csak a forradalom érdekelte: kiderült, mivel töltötte idejét valójában a diák Petőfi! appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jöjjön József Attila Klárisok verse.

Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.

Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.

Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.

The post József Attila – Klárisok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egy,
érik a meggy.
Kettő,
feneketlen teknő.
Három,
meleg volt a nyáron.
Négy,
fekete a légy.
Öt,
megérett a tök.
Hat,
vén kutya vakkant.
Hét,
kisütött a pék.
Nyolc,
teli lett a polc.
Kilenc,
most nagyot füllentsz.
Tíz,
Tiszavíz! Tiszavíz!

The post Csukás István: Kiszámoló appeared first on Meglepetesvers.hu.

A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai beszélő. Az ősz az elmúlásra is utal, ez a magyarázata annak, hogy a nagy fokú zeneiség ellenére sem lehet a vers hangulata önfeledten vidám. – írja az nkp.hu

Weöres Sándor: Tájkép

Ködbe-hanyatlott régi vidék –
Könnyez a felhő, szürke az ég…

Alszik a ködben a csonka határ –
Délen a tájrul a nyári madár…

Messzire néznek a szürke hegyek –
Állnak az égen a hóseregek…

Ködbe-takartan alszik a táj –
Alszik az őszben…tél-fele jár…

Házak a tájban gondtalanul –
Ködteli földre az ősz szava hull…

Barna a tájék, sárga a fa –
Nyikkan a csöndben a tél fogata…

Csörren a csermely, dermed a tó –
Halkan a tájra hullik a hó…

Elmegy a sárga, jő a fehér –
Hóba takarva nyargal a szél…

Cukros a házak rőt fedele –
Halva vonaglik az ősz ereje…

Nyargal a tájon a hóval a szél –
Elmegy az ősz és itten a tél…

Halkan a tájék télbe borul –
Mindig a régi…mindig az új..

The post Weöres Sándor: Tájkép appeared first on Meglepetesvers.hu.

A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!

Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!

Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!

Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!

Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!

Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!

Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!

Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!

The post Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Mi az, hogy szeretlek?
Mindenkinek más.
Én ha összeszedem,
így gondolok rád:

Elmondhatom mi bánt,
ha téged dühít is.
Eltűröm ezért a vitát,
s ha úgy, a te-igazságig.

Hogy megszűnik önzőségem,
mert érdekel véleményed.
Ha fáj is, elismerem érved:
hogy tudom, milyen egyenrangú félnek.

Mert szeretlek,
megbocsátom ha akaratlan bántasz,
és szótlan elviselem,
mert tudom: felém te is megbocsátasz.

Azért szeretlek, mert szeretsz.
És mert megtanultam melletted,
hogy olyasmi a szeretet,
ami elfogad engem.

Azért szeretlek,
mert ha haragszol is átölelsz.
Hogy egyben látsz s nem szétszedsz,
és ha utálsz, én is átölelhetlek.
…de azt hiszem,
hogy leginkább azért szeretlek,
mert igaz vagy velem.

The post Sohonyai Attila: Hogy szeretlek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Egy rövid, mégis erőteljes költemény, amelyben minden sor a természet halk búcsúja.

Jöjjön Csanádi Imre: Levélsöprő verse.

Köd szitál,
hull a dér,
lepörög a falevél.
Földre szökik,
szemétnek, –
aki éri, ráléphet.
Sziszegő szél
söpri -hajtja,
hullongó hó
betakarja.

The post Csanádi Imre: Levélsöprő appeared first on Meglepetesvers.hu.

A költemény nemcsak a szeretet erejéről szól, hanem arról is, hogyan adhatunk és kaphatunk biztonságot egymásban – még a legnehezebb napokon is.

Sohonyai Attila – Menedék

Építek neked magamban
egy barlangot;
oda bújj, ha rosszak a napok.
S ha felépültél, olykor
te leszel menedéke annak,
aki én vagyok.

The post Sohonyai Attila – Menedék appeared first on Meglepetesvers.hu.

Schöpflin Aladárnak küldöm.

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kő ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tűzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Ingunk s mint rossz tornyok, bedőlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belőlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

Nem tudjuk szeretni magunkat
És nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeket
Idegen, váró embereknek
A régi tussal nem irunk,
Mert mi csak magunknak bókoltunk,
Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunk
És kacérok és hűtlenek
És most sírva megözvegyedtünk.

Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyűg
Siránkozik pityergő szánkon
S omladozó, árva szivünk
Ezer fájást talál, hogy fájjon
S ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,
Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:
Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzőnk, igazi valónk,
Kiszakadt belőlünk, az asszony.

The post Ady Endre – Valaki útravált belőlünk appeared first on Meglepetesvers.hu.

A költő szavain keresztül a táj megnyugtató, mégis elgondolkodtató szépsége ragad meg bennünket. Most hallgasd meg, és merülj el a természet csodáiban, ahogy Kányádi Sándor művészete átszövi a szeptemberi tájat!

Jöjjön Kányádi Sándor: Szeptember verse.

Fagyó mosolyú
délután:
sárguló alma
fönn a fán.

Borzongó lombok
reszketeg,
útra készülő
levelek.

Hóharmat színű
kikerics:
hűvösödnek
a vizek is.

Ezüst szakállú
holdvilág:
szigorodnak
az éjszakák.

Gyapjasodik a
kicsi őz:
észre se vettük,
itt az ősz.

The post Kányádi Sándor: Szeptember appeared first on Meglepetesvers.hu.

Találtam egy falevelet,
gesztenyefa levelét.
Mintha megtaláltam volna
egy óriás tenyerét.

Ha az arcom elé tartom,
látom, nagyobb, mint az arcom.
Ha a fejem fölé teszem,
Látom, nagyobb, mint a fejem.

Hogyha eső cseperegne,
nem bánnám, hogy csepereg,
az óriás nappal-éjjel,
óriási tenyerével
befödné a fejemet.

Jöjjön Megyes Melinda: Gesztenyefalevél előadása.

The post Nemes Nagy Ágnes: Gesztenyefalevél appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az iskolakezdés izgalmát, a nyár búcsúztatását és az első nap várakozását eleveníti fel kedves, játékos sorokkal. Megható olvasmány mindenkinek, aki átélte vagy most készül megélni az iskolapadba ülés élményét.

Matos Maja: Elsős leszek

Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,
Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.

Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!

The post Matos Maja: Elsős leszek appeared first on Meglepetesvers.hu.

A költő fájdalmas szavakkal festi le azt az érzést, amikor a nemzeti szimbólumok, az ifjúság, a hit és a közösség meggyalázódik. A mű nemcsak személyes vallomás, hanem kollektív kiáltvány is mindazok nevében, akik úgy érzik: kifosztották őket a hazájukban.

Baranyi Ferenc: Kifosztva

Elvették tőlem a Himnuszt,
csak mert elénekelték.

Torkukkal beszennyezték.

Elvették magyarságomat,
mert maguk magyarnak mondták.
S ha ők a magyarok:
testvérebb a török meg az osztrák.

Elvették játszó kedvemet,
mert silány alakításért
követelték a tapsot.
Aminthogy a tetszés jelének vették,
ha a közönség szisszent, felmorajlott.

Elvették az életemet,
mert ifjúságom szép sólyommadarára
rút kányák bélyegét sütötték,
miközben füstifecskének hazudták
a maguk egerésző ölyvét.

Most itt állok az ország ajtajában,
hol valaha kopogtatnom se kellett,
állok a küszöbön, semmit sem érzek,
mert elfeledtették velem, hogyan kell
megörülni a hazaérkezésnek.

The post Baranyi Ferenc: Kifosztva appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jöjjön Vörösmarty Mihály: A völgyi lakos verse.

„Zöld fürtözettel
Feszül az égnek
A hegy tövéből
Egy hársfasor.

Alóla lassan
Zuhogva csermely
Szakad siralmas
Lakom felé;

Ott nyugszik ottan
Kél hajnalarcu
Tündér alakban
Vezér tüzem,

A szöghajú lány;
Szép, mint kelő nap,
S mint a lenyugvó
Olyan szelíd.

De mit tünődöm?
Nem tudja, vagy tán
Ha tudja, nem szán,
Hogy szenvedek.

Ah a futó szél
Elkapja szómat,
A hab könnyűmet –
De nem felé.

Nem jut fülébe
Keservem hangja,
Nem ér szivéhez,
Nyögő szivem.”

Ekkép panaszlá
Bús andalogva
A völgy lakója
Gyötrelmeit.

S haj! a futó szél
Elkapta hangját,
A hab könyűit,
De más felé.

A csermely árját
Tenger nyelé be,
A szél fuvalmát
Zugó vihar;

S most sírja mellett.
Bús zöngelemmel
Szél és patakzaj
Sohajtanak.

The post Vörösmarty Mihály: A völgyi lakos appeared first on Meglepetesvers.hu.

Petőfi Sándor: Megint beszélünk s csak beszélünk.

Megint beszélünk s csak beszélünk,
A nyelv mozog s a kéz pihen;
Azt akarják, hogy Magyarország
Inkább kofa, mint hős legyen.

Dicsőségünknek kardja! csak most
Készültél s már a rozsda esz.
Meglássátok, maholnap minden
Az ó kerékvágásba’ lesz.

Ugy állok itt, mint a tüzes ló,
Mely föl vagyon nyergelve már,
S prüsszögve és tombolva ott benn
Fecsegő gazdájára vár.

Nem a tettek terén fogok hát,
Mint egy csillag, lehullani?
Megfojtanak majd a tétlenség
Lomhán ölelő karjai?

S nem lenne baj, ha magam volnék,
Hisz egy ember nem a világ,
De ezer és ezer van, aki
A zablán tépelődve rág.

Óh ifjaink, óh én barátim,
Ti megkötött szárnyú sasok,
Láng a fejem, jég a szivem, ha
Végigtekintek rajtatok!…

Föl, föl, hazám, előre gyorsan,
Megállni féluton kivánsz?
Csupán meg van tágítva rajtad,
De nincs eltörve még a lánc!

The post Petőfi Sándor: Megint beszélünk s csak beszélünk appeared first on Meglepetesvers.hu.

Áprily Lajos: Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
– mint csibe héjban – kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
“Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már”!

The post Áprily Lajos: Tavaszodik appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
– mert nem dőre –
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

The post Weöres Sándor: Újévi mese appeared first on Meglepetesvers.hu.

Veres Csilla: Első nap az iskolában

Elköszönt a vakáció,
búcsút int a tarka nyár,
ködbundába burkolózva
Őszapó már erre jár.

Indulok az iskolába,
hátitáskám de nehéz!
Minden nálad? – kérdi anyu,
s utoljára belenéz.

Nagyon vártam ezt a percet,
hogy kisdiák lehessek,
társaimmal reggelente
iskolába mehessek.

Ezer kérdés zúg fejemben:
hol áll majd az én padom?
Lesz-e vajon jó barátom,
kinek kiflim od’adom?

Milyen lesz az elsõ óra?
Leckét ma már kapok-e?
Füzetemben piros csillag
Hamarosan ragyog-e?

Csengetéskor izgatottan
lépem át a küszöböt,
hangos szóval társaimnak
egy nagy „Sziát” köszönök!

Álmaimban, ó, de sokszor
bejártam e termeket,
Kék köpenyes kisdiákként
szõttem nagy-nagy terveket.

Számolás és betűvetés
mind oly fontos tudomány,
szorgalommal, tanulással
mindezt hamar tudom ám!

Könyvek, tollak, radírgumik,
vonalzók és egyebek,
Ezentúl a tanulásban
Hű társaim legyetek!

The post Veres Csilla: Első nap az iskolában appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hoztunk egy igen népszerű verset, melyből kivettünk egy-egy szót. Melyik szó kerül a pontozott részre?

Tudod? Induljon a vers kvíz!

The post Ismét VERS KVÍZ – Radnóti Miklós: Nem tudhatom.. – Melyik szó illik oda? appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.

Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.

Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.

Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség

The post Weöres Sándor: A nő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Karinthy Frigyes: Halott

Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár,
És kínálja borral a tél, –
De én már tudom, miből él a halott:
A halott könnyekből él.

A halott fekszik a sír fenekén,
Ahol nincs se tél, se nyár:
És sárga az arca s a szeme süpped
És fekszik és könnyre vár.

És fekszik és vár, hogy jönnek-e már,
És fekszik és vár a holt,
Nincs hála, se vád, nem kér, nem is ád,
Nem kell neki se nap, se hold.

Se emlék, se remény, se távoli táj,
Csak könny kell a szemből, sok szürke nyirok,
Mikor reccsen az ág és zúgnak a fák
S lüktetve szorul a torok.

Mikor szörcsög a föld és árad a csend
És szárad a csont odalent,
A csont, a kemény, akkor várja szegény
Vergődő lágy elevent.

Mert tudd meg: olyankor nevetni szokott,
Ha sírásra görbül a szád,
Ha sírsz, ne feledd lágy arcok alatt
A csontarc kaján mosolyát.

Én annyit sírtam már, ó, de unom!
Kimarta szívem a könny,
Mint vén, erezett, rossz régi rezet
Zöld rozsda, lusta közöny.

Ott sírtam, hol senki se látott,
Piszkos, züllött helyeken,
Mert gyűlölöm én a gyáva pityergést,
Utálom s émelyedem.

De ha kell még könny, adj jelt, te halott,
Nincs vége a tornak, még tart az ebéd,
Ha elfogy a szemből a víz, adok én
Vért is, ha kell, sót is, ecetben epét.

És szétfolyok könnyé s a földbe szivárgok,
Ha ez kell, halott, teneked:
Kimoslak a földből, kiáslak a földből,
Kibontom a gyolcsból tetemed.

S megindul a könny patakja veled,
A szennyes ár kidagad,
S rohan át temetőn, falon rohan át
Vad folyó, könny-zuhatag.

Egy új vizözön pörgesse meg újra
A földet, mint gyermek az orsót,
S vizek tetején, habzó vizeken
Noé bárkája, koporsód.

Halott, te halott, anyám, szeretőm,
Ó nőm, gyerekem, barátom!
Majd szállj ki belőle s adj hírt nekem onnan,
Ha kikötsz egy új Araráton.

The post Karinthy Frigyes: Halott appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.

The post Weöres Sándor: Buba éneke appeared first on Meglepetesvers.hu.

József Attila: Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

The post József Attila: Tiszta szívvel appeared first on Meglepetesvers.hu.

Donászy Magda: Búcsú az óvodától

Kicsik voltunk, nagyon leszünk,
Hívogat az iskola:
Csingi-lingi! Gyertek, gyertek!
Szól a csengő szép szava.

Megyünk ím már, hogyne mennénk,
Kedvesek ám a betűk.
De most azért óvodásként,
Mégis könnyes a szemünk.

De jó is volt ide járni!
Mennyi öröm várt itt ránk!
Sok-sok mese, nóta, játék,
Napsugaras szép világ.

Itt játszottunk télen-nyáron.
Nőttem, s velem nőtt a szék.
A baba, a labda, autó,
Tanultam verset, mesét.

Hej, de jó volt ide járni
Úgy-e, bizony gyerekek?
Óvó néni, akárcsak az
Édesanyánk, szeretett.

A csengőig ágaskodtam …
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom:
Te is megnősz, kisöcsém.

Kicsik voltunk, nagyok leszünk,
Hívogat az iskola,
De téged , szép óvodánk,
Nem felejtünk el soha.

The post Donászy Magda: Búcsú az óvodától appeared first on Meglepetesvers.hu.

Baróti Szabó Dávid: Barátság

Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak.

Nézd eme sok száz jövevény galambat:
Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;
Nem szeret rongyos fedelű toronyba
Hordani fészket.

Mindenütt híven követőd az árnyék,
Míg arany színbenn egeken van a nap:
Ez lenyúgodván, amaz is legottan
Mind elenyészik.

Futnak a hangyák az üres veremtől:
A saját hasznát kereső barát is
A vagyonjából kifogyott barátját
Messze kerűli.

The post Baróti Szabó Dávid: Barátság appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jobbágy Károly „Búcsúzó” című verse éppen ezt a fordulópontot ragadja meg: azokat az érzéseket, amelyekkel mindannyian találkozunk, amikor visszatekintünk hosszú éveinkre, tanítóink támogatására, s a sok közös élményre.

A költemény egyszerre idézi meg a hála, a nosztalgia és a „továbbindulás” felelősségteljes, de bizakodó hangulatát — ezért is olyan népszerű ballagási vers.

Jobbágy Károly: Búcsúzó

Búcsúzunk attól, aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított, s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve, szinte karban;
lelkünket mentve, fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk, apánk, ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el, hogy az élet
titokból, tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?
– Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva, rejtve,szépen
visszük azokat, kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük, hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk, az a vértünk,
mit itt tanultunk, s végigéltünk.

The post Jobbágy Károly: Búcsúzó appeared first on Meglepetesvers.hu.

Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél

Velem voltál örömömben,
velem voltál bajban,
velem voltál, ha sírtam,
velem, ha kacagtam.

Meséltél és meséltél
igazakat, szépet,
kívántam, hogy a meséd
sose érjen véget.

Mit adtam én cserébe?
Te azt sose kérted,
de talán a két szemem
elárulta néked.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.

The post Osvát Erzsébet: Meséltél és meséltél appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

The post Weöres Sándor: A galagonya appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse.

Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.

The post Váci Mihály: Kettesben önmagammal appeared first on Meglepetesvers.hu.

A vers a közösség összetartozását, a tanulóévek emlékét és az előttük álló új utak izgalmát egyszerre idézi fel.

A vers üzenete és elemzése

• Ünnep és búcsú: A költemény ünnepélyes hangulatot áraszt, kiemeli, hogy a ballagás a diákok napja, amikor minden körülöttük forog. A világ szinte összegyűlik, hogy együtt ünnepeljen és búcsúzzon velük.

• Élet és tanulás: A vers hangsúlyozza, hogy az élet folyamatos tanulás, amely néha jutalmaz, néha büntet, de az ember örökké diák marad. A zöld májusi ág a megújulást, a reményt és a jövőbe vetett hitet szimbolizálja.

• Érzelmek, emlékek: Az ének, a kopott padok, a könnyek mind a múlt emlékeit idézik. A búcsúzás pillanata egyszerre szomorú és felemelő, hiszen valami véget ér, de valami új is kezdődik.

• Előretekintés: A vers utolsó soraiban a ballagók a jövő felé néznek, szívükben a „tovább” szó visszhangzik, amely a továbblépés, az új utak keresésének bátorságát és reményét fejezi ki.

Miért különleges ballagási vers?

A „Szonett ballagóknak” egyszerre szól a múltról, a közös emlékekről és az előttünk álló lehetőségekről.

Különösen ajánlott ballagási ünnepségekre, hiszen méltó módon fejezi ki a búcsúzás és az újrakezdés kettősségét. Egy képeslapra írva vagy ünnepi beszédben idézve is megható ajándék lehet minden ballagó számára

Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
a szó, a könny, a mosoly s a virág.
Körétek gyűlik szinte a világ,
s mi néktek adjuk búcsúzó szívünket.

Az életet, mely jutalmaz és büntet,
s melyben az ember örökké diák,
most jelképezi zöld májusi ág,
s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
a sok kopott pad integet felétek,

tán könny is csordul, nem tudni okát.
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

The post Kiss Kálmán: Szonett ballagóknak appeared first on Meglepetesvers.hu.

Végtelenűl únom szünetlen
zártságomat egy férfi-testben,
percre sem múlik jelenléte,
közös ágyban kell hálnom véle,
érzem melegét, nyirkát, végig
lábujjától hajgyökeréig,
beleinek kacskaringóit,
hím-rönkjét, meddő mellbimbóit,
tüdő-tömlője tátogását,
változékony szívdobogását,
zsibbadt s hegyes fájásait,
gyönyöre villanásait,
szomjazását és éhezését,
zsákként telését-ürülését,
s benn ahány érzés, eszme kel,
tudnom kell, bár nem érdekel.
Állati mézes testmelegben
mint döngő piszkos ólban fekszem.
Únom ha ébersége harsog
vagy öntudata híján hortyog,
érzékei szűk ablakát,
értelme apró színpadát
hol emlékek s tanult jelek
összefogódzva lejtenek.
Únom dajkálni, dédelgetni,
szurkos hátulját törölgetni,
gondjainak időt áldozni,
s az ő fejével imádkozni;
szolgálom türelmesen, ingyen,
bár hozzá semmi közöm sincsen.
Nem hóhéra, de gyámola,
megölni nem fogom soha:
maholnap úgyis vége van,
vagy békésen, vagy kínosan.
Minden ízinkje, porcikája
örökre bakzana-zabálna
s a mohón izzó pöttöm elme
új tudnivalót mindig lelne:
de én a hús-kapcsokba róttan
szorongok mint egy koporsóban.
Míg él s lót-fut, halott vagyok,
s ha ő nincs, megszabadulok,
vissza, az Isten szerelmébe,
nem vagyok semminek se része,
önmagammal nem osztozom
testi vagy lelki koncokon,
vagyok a gát-nélkűli bőség,
az észrevétlen lehetőség
aki mindent magába-fogva
teljes kincsét szünetlen ontja.

The post Weöres Sándor: Nocturnum appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jó volna csöndben, egymagam,
úgy élni, békén, boldogan,
mint a pipacs vagy ott alább
a margaréta, a szarkaláb, –
jó volna egy kis tanyai ház
előtt őrt állani, nyurga akác,
és megborzongani, szótlanúl,
ha az égre éji vihar vonul,
és reggel a fénybe kéjesen
belemosni millió levelem.

Jó volna szállni, ameddig a szem,
kék fátyol lenni a hegyeken,
felelőtlen, kóbor szelek
módján futkosni, egyre szebb
és távolibb országokon át,
jó volna, mint a kis kacsák,
fürödni, patakban, szitakötők
fia lenni, vagy malacok között,
akiket nem kínoz öntudat,
heverni a sárban a nap alatt.

Jó volna, – óh, de nehéz a szivem! –
átszűrni magam az elemeken,
hisz csoda-balzsam a puha sár,
mit esőből s porból kever a nyár:
óh, elaludni a föld vegyész
kezében, úgy, hogy az ébredés
kihagyja a bűnt, embert, – s virág
lenni csak, pipacs, szarkaláb,
vagy legfeljebb a tanyai ház
előtt az a szép ártatlan akác!

The post Szabó Lőrinc: Séta közben appeared first on Meglepetesvers.hu.