A versek oldala
Jöjjön Elek István – Mint a kertész verse. Mint a kertész virágait gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei. A virág az illatával mondja azt, hogy: „Köszönöm!” én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm Olvass tovább
Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Szerelmes június Kék villogás a levegő, bolond hangokkal tarka a délelőtt; zengő árvíz a nap aranya s mint sellők rebbennek ide-oda az édes utcákon a nők. Mennyi nő! Borzong tőlük a város. Ma mindnek akad valakije: gondolatban mindegyik után kinyúl, bátran vagy tétován, a vágy vagy a hála keze. S az egész csak […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Augusztus verse. A harsány napsütésben oly csapzott már a rét és sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét. Mókus sivít már és a büszke vadgesztenyén is szúr a tüske. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Egyedül című verse. Egyedül fogok én állni a világon. Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon, Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok, Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom őrködik könnyezve, És, ha ébren vagyok, kacagó […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Ha nőt szeretsz Ha nőt szeretsz, az legyen nő, ne tétova leányka, kit a jelen idő divat-ideálja dönt délibábba, s nemtudomsága taszítja kecsesből sutába. Ha nőt szeretsz, tudd tisztelni! A nő lenge, finom selyem, ezért akárki nem viselheti: ha nőt szeretsz, légy rá méltó férfi! Ha nőt szeretsz, küzdj meg érte. Elutasítása […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Rege a csodaszarvasról. Száll a madár, ágrul ágra, Száll az ének, szájrul szájra; Fű kizöldül ó sírhanton, Bajnok ébred hősi lanton. Vadat űzni feljövének Hős fiai szép Enéhnek: Hunor s magyar, két dalia, Két egytestvér, Ménrót fia. Ötven-ötven jó leventét Kiszemeltek, hogy követnék; Mint valamely véres hadra, Fegyverkeztek könnyü vadra. Vad előttük […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Csavargó verse. Hát újra a kezembe veszlek Kalandos élet vándorbotja! Mert elfogott a nagy utálat, A testem, lelkem belefáradt A keserű, nehéz robotba. Leszek megint szabad csavargó, Bűbájos álmok kergetője! Ki mit se bán és mit se fájlal És könnyű szívvel, könnyű lábbal Megy hegytetőről-hegytetőre. Maradjatok meleg kemence Vállán ti lusta, gyáva […] Olvass tovább
Jöjjön Romhányi József: Focimeccs verse. Huszonkét esztelen, félmeztelen egyén, egymás hátán-hegyén nyüzsög lenn a pályán. Mások mája táján taposnak, és ha elég laposnak lát a bíró minden egyest, megítél egy tizenegyest. S mert a szegény feje tizenegyest kirótt, a fele közönség átkozza a bírót! De senki sem csendes a nagy embertömbből, mert a másik fele harsány […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Magda: Január verse. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként Szabó Magda regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 1987-es regénye, Az ajtó először 1995-ben jelent meg angolul Stefan Draughon fordításában, 2015-ben pedig Len Rix fordításában. Regénye felkerült a The New York Times 10-es listájára. Olvasd el Szabó Magda: […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Az Alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám […] Olvass tovább