A versek oldala
Nagy László: Krizantém Fehér vagy, mint a habcsomó, nehéz vagy, mint a bánat, sokasodnak a csattogó, vicsorgó őszi árnyak. Krizantém, havas zivatar készül, s a föld lesz ágyad, Isten haragja betakar, és vége a világnak. Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Mert nagyon szeretlek verse. Az egyik legszebb magyar szerelmes vers, amelynek sorai mögött mély érzelmek állnak. Egy megható szerzemény a szeretet összekötő erejéről. Az erdélyi magyar író és költő gyönyörű verssorokkal örvendeztetett meg minket. A szép hasonlatok igen meghitt hangulatot képesek varázsolni. Árad a szeretetet Wass Albert művéből, amelyet érdemes kedvesünknek is […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Nem tudhatom verse. Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, […] Olvass tovább
Ady Endre: Csak jönne más Hódolni kergettem elébed A vágyak éhes csapatát, Nomád, vad, büszke csapatát A vérnek. Irigyellek, szánlak, utállak, Szerencsés koldusasszonya, Királyi koldusasszonya A Vágynak. Csak tudnék én mást úgy kivánni, Mint téged. Óh, csak jönne más. Egy más asszony. Valaki. Más. Akárki. Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Ki a legszebb a világon? verse. Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én, két kisgyerek szemefénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: – Édes lányom, ki a legszebb a világon? – Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! – Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért verse. Fák, csillagok, állatok és kövek szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szeptember végén verse. Mutatjuk az írást. Műfaja: Elégia Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn verse. Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett. Két nyakas, […] Olvass tovább
Jöjjön Bódás János: Ki van jelölve a helyed verse. Azért van síró, hogy vigasztald, és éhező, hogy teríts asztalt. Azért van seb, hogy bekösse kezed. Vak, elhagyott azért van, hogy vezesd. Azért van annyi árva, üldözött, hogy oltalmat leljen karod között. Azért roskadnak más vállai, hogy terhüket te segítsd hordani. Az irgalmat kínok fakasztják, s […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán: Anyu című verse. Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: Harminc év után verse. Mi hátra volt még, elkövetkezett. E földi létben gyász sorunk betölt. Találkozunk – irgalmas végezet! – Utolszor, egyszer még, a – sír előtt. Hittem, hogy lesz idő, midőn megösmersz S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, A megbánásnak könnyét arcodon. Mert […] Olvass tovább
Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább