A versek oldala
Jöjjön Csorba Győző: Világkörüli utazás verse. Egyik fától másikig egyik gyomtól másikig egyik rögtől másikig egyik úttól másikig egyik padtól másikig egyik karótól másik karóig egyik tőkétől másikig egyik madártól másikig egyik rovartól másikig egyik virágtól másikig egyik árnyéktól másikig és mindegyiknél meg-megállva mindegyiket elnézve hosszan megtapogatva meghallgatva: világ körüli utazás életre szóló utazás halálig […] Olvass tovább
Weöres Sándor: A boldogságról A kis jércét nem irígylem én, amikor kapar az udvar szemetén. Irígylem a kotlóst: lázban, egyedül az áthevülő tojásokon ül s a változás titka körülkerengi. A boldogság útszéli szemét, szedhet eleget, ki lenyújtja kezét, az érlelő kínt kell megérdemelni. A gondolat itt, ott, mindenütt élő szövetet bont és sebet üt. Ha […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Örökké karácsony A karácsony jelkép, szeretet jelképe. Lelkünk ragyogja be égő gyertya fénye! Őrizgetni kéne tovább ezt a lángot, legyen minden napunk szeretettel áldott. Legyen mindig részünk örömökben, jóban, emberi érzésben, tiszta, igaz szóban! Legyen a szeretet minden napunk része, alakuljon jobbá a világ egésze! Legyen egészséges, boldog minden ember, ennél jobb kívánság […] Olvass tovább
Jöjjön Ágh István: Virágosat álmodtam verse. Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Így adja elő Farkasházi Réka a verset. Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Jó éjszakát verse. Ezernyi álmos kis madárka Fészkén lel altató tanyát, Elrejti lombok lenge sátra; Jó éjszakát! Sóhajt a forrás, néha csobban, A sötét erdő bólogat – Virág, fű: szendereg nyugodtan, Szép álmokat! Egy hattyú ring a tó vizében, Nádas-homályba andalog; Ringassanak álomba szépen Kis angyalok! Tündérpompájú éji tájon Felkél az ezüst holdvilág; Összhang […] Olvass tovább
Jöjjön Csepely Zsuzsanna: A csend verse. Néha jól esik a csend, Magammal lenni idebent. Hogy meghalljam én ki vagyok, Nem bántják fülem földi szólamok. Ilyenkor a nyugalom szívemre terül, Nem fáj a nincs, az egyedül. A mindenség apró porszemét képezem, A világgal együtt fel-fellélegzem. Megáll a föld, óra nem forog, A semmi, a minden-egyben vagyok. […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál: Hazám verse. Sokszor valál már életedben Veszendő, oh szegény hazám! Tatár, török és német gyilkolt S haldoklál fényes rabigán: Mi lesz majd sorsod a jövőben? Ki tudja azt; sötét titok; De most, de most, ha rád tekintek, Csak sírok és csak sirhatok. Nem gyáva bú e könnyek anyja, Haragom sirja azokat; Beszélünk […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Ajánlás verse. Megköszönöm magamban e napot azzal, hogy élek. És most csend lett. Hűs hajadon árnyát húzza az alkony, emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok. Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Kivándorlók dala verse. Bús vállunkon nyűtt tarisznya, Nyűtt lábunkon ócska csizma, Fel is út, le is út, Idegenbe visz az út. Fáj szívünkben régi emlék, Bizony pajtás haza mennénk, De nincs hova, nincs hazánk, Se otthonunk, se anyánk. Idegenből idegenbe, Munkahelyről munkahelyre, Visz az idő, visz a szél, Gonosz idő, gonosz szél. […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Himnusz a Naphoz Lassú tűzzel guruló Nap, gabonával vemhes hónap templomában áldozópap! Mit tudsz a tünő örömről, ami a rügyön dörömböl, hőt-hűst váltó légbe bömböl? Vasárnap van: ládd, a réten lányok kergülnek középen, mint a hattyúk, habfehéren. Kebelükben lángok laknak. Hogy mit kapnak, hogy mit adnak, meg se kérdik. Így mulatnak. Áldd meg […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Tudd meg verse. Tudd meg, én Neked fájni akarok, emlék akarok lenni, mely sajog, mert nem lehettem eleven valóság. Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát, hogy ne én jussak róla az eszedbe, akit engedtél elmenni csókolatlan. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Annabál verse. Lelkemben áll a boldog Annabál, Örvénylő vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal. Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dicsőség, S […] Olvass tovább