A versek oldala
Jöjjön József Attila: Csend verse. Riasztó, mint a fölmorajló tenger És mint a végtelen hó épp olyan. Álarca mélyén bús Halál rohan – Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember Remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom – kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, Pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szép húsvét. Odukat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Husvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Csengő című verse. A csengetyűcsinálást Felfedezni csak az tudta, Aki kedvese kék szemét Elfeledni sohasem tudta. A fákon megszólalnak a csengők: Valaki megérkezett. A hajnalnak is sok csengője van, A hajnal Fiatalasszonyok szívéből keletkezett. Egy bosszús leány A bokrok közé dobta csengőjét S most halványan figyel az elvesztett csengő szavára. S egy […] Olvass tovább
Jöjjön Oláh János: Hársak alja verse. Égettbor ízű hársak szélhangon zsolozsmáznak. Hallgatom, s minden elhagy, mondják, talán nem is vagy. Ittlétem fáj a voltban, a semmiig hajoltam. S e szótlan szédületben méhraj köröz fölöttem. Bódult botladozásban csuklik össze a lábam. Hanyatt dőlök a parton, és pók szövi be arcom, mint akit leütöttek, és nem emlékszik […] Olvass tovább
Sárhelyi Erika: Mintha vihar jönne Ma jó volna kicsit messze menni, – nem örökre, elég egy kiskabát -, csak pár üres órát zsebre tenni, s úgy futni járatlan utakon át. Ma közel a távol, megérintem, s lábamhoz ülnek sosem járt helyek, egyikük máris fogja a kezem, lehet, hogy pár napra vele megyek. Ma olyan, mintha […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem verse. Nem volt hiába semmi sem. Igaz, kicsit fáradt vagyok, acélkerék is megkopik, hogyha szüntelen csak forog. Kopik, kopik, de fényesül, nem fogja be a rozsda sem, csiszolja minden mozdulat, s forog, forog ezüstösen. Igaz, kicsit fáradt vagyok, nem adnak ingyen semmit ám, voltak keserves napjaim, és rengeteg […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Arckép Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként! Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bűn verse. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én bűnöm valami más. Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem […] Olvass tovább
Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak Kezdjük tán a „jó” szóval, tárgy esetben „jót”, ámde „tó”-ból „tavat” lesz, nem pediglen „tót”. Egyes számban „kő” a kő, többes számban „kövek”, nőnek „nők” a többese, helytelen a „növek”. Többesben a tő nem „tők”, szabatosan „tövek”, amint hogy a cső nem „csők”, magyar földön […] Olvass tovább
Donászy Magda: Télapó Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben teletömi puttonyát, mézes-mázos ajándékkal szánkázik az úton át. Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal verse. Van már kenyerem, borom is van, Van gyermekem és feleségem. Szivem minek is szomorítsam? Van mindig elég eleségem. Van kertem, a kertre rogyó fák Suttogva hajolnak utamra, És benn a dió, mogyoró, mák Terhétöl öregbül a kamra. Van egyszerü, jó takaróm is, Telefonom, úti böröndöm, Van jó-szívü jót-akaróm […] Olvass tovább
Kosztolányi Dezső – Számadás 1 Most már elég, ne szépítgesd, te gyáva, nem szégyen ez, vallj – úgyis vége van – boldog akartál lenni és hiába, hát légy mi vagy: végkép boldogtalan. Inkább egészen és kínzó-csigába, mint félig így, alkudva oktalan, ne félj, szamár, ki szenved, nincs magába, vagytok ti itt a földgolyón sokan. Térdelve, […] Olvass tovább