A versek oldala
Jöjjön B. Radó Lili: Tudd meg verse. Tudd meg, én Neked fájni akarok, emlék akarok lenni, mely sajog, mert nem lehettem eleven valóság. Tudd meg, nem láthatsz égő piros rózsát, hogy ne én jussak róla az eszedbe, akit engedtél elmenni csókolatlan. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. Nem […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Annabál verse. Lelkemben áll a boldog Annabál, Örvénylő vágyak táncoló csapatja. Ma nincs enyészet, mélabú, halál, Ma zászlaját a mámor fölragadja S a szív, vert életem haló patakja Ma megdagad száz zsongó látomással S a szerelem mély tengerébe áthal. Ma újra koszorút fon az öröm És nászi fáklyát lenget a dicsőség, S […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Csend verse. Riasztó, mint a fölmorajló tenger És mint a végtelen hó épp olyan. Álarca mélyén bús Halál rohan – Jaj, üstökömbe kap s én gyáva Ember Remegve ejtem lelkemet elébe. A szívem hallgatom – kopog-e még? És megunom ez egyhangú zenét, Pedig de jó, ha ver és nincsen vége. Úgy érzem, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: A szép húsvét. Odukat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Husvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Csengő című verse. A csengetyűcsinálást Felfedezni csak az tudta, Aki kedvese kék szemét Elfeledni sohasem tudta. A fákon megszólalnak a csengők: Valaki megérkezett. A hajnalnak is sok csengője van, A hajnal Fiatalasszonyok szívéből keletkezett. Egy bosszús leány A bokrok közé dobta csengőjét S most halványan figyel az elvesztett csengő szavára. S egy […] Olvass tovább
Jöjjön Oláh János: Hársak alja verse. Égettbor ízű hársak szélhangon zsolozsmáznak. Hallgatom, s minden elhagy, mondják, talán nem is vagy. Ittlétem fáj a voltban, a semmiig hajoltam. S e szótlan szédületben méhraj köröz fölöttem. Bódult botladozásban csuklik össze a lábam. Hanyatt dőlök a parton, és pók szövi be arcom, mint akit leütöttek, és nem emlékszik […] Olvass tovább
Sárhelyi Erika: Mintha vihar jönne Ma jó volna kicsit messze menni, – nem örökre, elég egy kiskabát -, csak pár üres órát zsebre tenni, s úgy futni járatlan utakon át. Ma közel a távol, megérintem, s lábamhoz ülnek sosem járt helyek, egyikük máris fogja a kezem, lehet, hogy pár napra vele megyek. Ma olyan, mintha […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem verse. Nem volt hiába semmi sem. Igaz, kicsit fáradt vagyok, acélkerék is megkopik, hogyha szüntelen csak forog. Kopik, kopik, de fényesül, nem fogja be a rozsda sem, csiszolja minden mozdulat, s forog, forog ezüstösen. Igaz, kicsit fáradt vagyok, nem adnak ingyen semmit ám, voltak keserves napjaim, és rengeteg […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Arckép Huszonkét éves vagyok. Így nézhetett ki ősszel Krisztus is ennyi idősen; még nem volt szakálla, szőke volt és lányok álmodtak véle éjjelenként! Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A bűn verse. Zord bűnös vagyok, azt hiszem, de jól érzem magam. Csak az zavar e semmiben, mért nincs bűnöm, ha van. Hogy bűnös vagyok, nem vitás. De bármit gondolok, az én bűnöm valami más. Tán együgyű dolog. Mint fösvény eltünt aranyát, e bűnt keresem én; elhagytam érte egy anyát, bár szivem […] Olvass tovább
Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak Kezdjük tán a „jó” szóval, tárgy esetben „jót”, ámde „tó”-ból „tavat” lesz, nem pediglen „tót”. Egyes számban „kő” a kő, többes számban „kövek”, nőnek „nők” a többese, helytelen a „növek”. Többesben a tő nem „tők”, szabatosan „tövek”, amint hogy a cső nem „csők”, magyar földön […] Olvass tovább
Donászy Magda: Télapó Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér. Miklós-napkor minden évben teletömi puttonyát, mézes-mázos ajándékkal szánkázik az úton át. Olvass tovább