A versek oldala
Jöjjön Kassák Lajos: A mérleg serpenyője verse. Bartók Béla Szóljunk valamit a zeneszerzőről is. Láthatod szárnyas kabátban a dobogón s az utcán, amint levett kalappal sétál a reggeli napsütésben. Olyan vékony, mint a halszálka olyan fehér, mint egy liliom de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át csörömpöl, sír és néha ugat hogy elsötétül az […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Vers a két kis fókáról verse. Északsarki cukrászdába, ami éjjel-nappal zárva, minden reggel s délután beállít egy fókafiú és vele egy fókalány. Mit esznek a fókák? Jégből sütött tortát! Hóból főzött kakaót: az is csak a mindig zárva Északsarki cukrászdába kapható! Olvass tovább
Jöjjön Reviczky Gyula: Számlálgatom.. verse. Számlálgatom, találgatom, Hogy hány hetem vagy hány napom Van hátra még… Irgalmas ég, Esdek, ne légy fukar nagyon. Oh, hányszor hívtam a halált, Mihelyt a kedvem búsra vált. De most hogy itt Ólálkodik; Nem érzek mást, mint borzadályt. Meghaljak?… Oh, ne még, ne még, Agyam még eszme-tűzben ég. Forró szivem […] Olvass tovább
Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Gyertya verse. Kis karácsonyfagyertya. Szép fehér. Felül törött. Talán semmit se ér. A belén észrevenni már, hogy égett. S én mégse dobom el mint semmiséget. Nézem, elémbe állítom, Majd a kezembe’ forgatom. A cirádáit, ferdeségét, törött voltát, sok betegségét mind tudom már, mind ismerem. Igénytelen, értéktelen. Szépsége, ékessége, ára nincs semmi. Mégse […] Olvass tovább
Csányi György: Télapó kincsei Télapó! Télapó! Hol van a te házad? Ki adta? Ki varrta báránybőr subádat? Meleg, jó szívednek honnan van a kincse? Zimankós hidegben van, ki melegítse?” Szánomat szélsebes három pejkó húzza, kucsmás fenyők között kanyarog az útja. Nagy piros szívemnek jóság a kilincse, s édesanyák mosolygása a legdrágább kincse. Hidegben nem fázom […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós – A bujdosó verse. Az ablakból egy hegyre látok, engem nem lát a hegy; búvok, tollamból vers szivárog, bár minden egyre megy; s látom de nem tudom mivégre e régimódi kegy: mint hajdan, hold leng most az égre s virágot bont a meggy. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Minden rendű emberi dolgokhoz verse. Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik, Világtalan angyalaink játszogatnak itt, Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima. És a dráma mindig mindig csak tragédia. És az ember, szegény ember csak lapul belül, Benn, magában s ezer arccal egymagában ül, Három láng nő homlokából, zengő, mély virág És zokognak, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Februári óda verse. Jaj, mily gödörbe buktat e február, mily mély homályba? Csillagaim hunyó világa hamvad. Földre ver le szörnyü betegség. Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt egyszerre itt van, szőnyeges és meleg szobámba sétál, mint a farkas, rám vicsorogva. Ijedve futnék, ámde hová lehet? Nincsen menekvés, zörgetek esztelen, kemény kilincsen és […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Krisztina: A világ minden országa verse. Forgott a nyárfavatta, nem volt kitáblázva az égető, aztán feltűnt a műút végén a csavart kéményű pléhtető, és tudtam, hogy az az, valaki mobilozott az udvaron, a kapu tárva-nyitva állt, köszöntem, gondoltam, úgy hagyom, megállított egy férfi, kérdeztem, hogy jutok az irodába, szóval maga jött egyre, akkor […] Olvass tovább
Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal… viszem a régen kihízott nacim viszem a kelet-német származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest ott lesz az ágyam ahova fekszem elviszem alvókának egy-két régi ex-em viszem a barnát viszem a szőkét viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét viszem a tutit viszem a gagyit […] Olvass tovább
Jobbágy Károly: Virágszál Így búcsúzunk mi. Tegnap még gyerek, Feladatok tüzében kipróbáltan; tegnap még az a folyton szidható, „ameddig az én kenyeremet eszed..” szavakkal korholt, semmit nem tudó „ majd fogsz még sírni…” éhes szörnyeteg, ma meg – bár hetykén dalolunk – belül szorongás lappang. Egy szűk nap alatt Felnőtté váltunk. Új életre szül – […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Vándor Móka verse. Elindultunk Balátára malátáért, Galántára palántáért, Rabizára paprikáért, Soroksárra salátáért, Macsoládra – kocsonyáért, Kocsonyádra – mazsoláért Cseresznyésre cseresznyéért, Szerencs-Érre szerencséért, Pécelre – mézért Mézeskútra – pénzért. Jöttünk-mentünk Nagylaposon – hegyesen, Homoródon – begyesen, Hétrongyoson – feszesen, Lassú-réten – sebesen. Mit csináltunk? Hévízen – vacogtunk, Szomoródon – kacagtunk, Árnyékoson – […] Olvass tovább