Ajánljuk:

  • in

    Arany János – A legszebb virág

    Jöjjön Arany János – A legszebb virág verse. Szép virág a rózsa, hát még a bimbója! Mert az ég harmatja mindennap mosdatja; Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve: De legszebb virág a haza szent szerelme. Nem terem a kertbe’, a fekete földbül, Sem a virágágyból soha ki nem zöldül: Csak terem az épen az […] Olvass tovább

  • in

    Fazekas Anna: Április

    Jöjjön Fazekas Anna: Április verse. Áprilisi gólyahír sárga ruhát öltött. Éhes, ébred, mocorog föld mélyén a hörcsög. Langyos hólé csörgedez, váj a földbe gödröt. Tyúkanyó tíz totyogó pelyhes csibét költött. Zápor porzik, süt a nap villámlott és dörgött, Civakodó feleségét páholja az ördög. Áprilisi versek ismert költőktől Olvass tovább

  • in

    Kárász Izabella: Igazi pünkösd

    Jöjjön Kárász Izabella: Igazi pünkösd verse. Csak úgy lehet igazán pünkösd itten, ha mindenben mindenünk lett az Isten… Ha nem lehet, nem tudunk élni másképp, csak pünkösd szent hatalmas Krisztusáért. Ezért indít pünkösd ma engem térdre, hogy élhessek pünkösdben, de csak Véle… Olvass tovább

  • in

    Eötvös József: A megfagyott gyermek

    Jöjjön Eötvös József: A megfagyott gyermek verse. Ily késő éjtszaka ki jár Ott kinn a temetőn? Az óra már éjfélt ütött, A föld már néma lőn. Egy árva gyermek andalog, Szivét bú tölti el; Hisz az, ki őt szerette még, Többé már fel nem kel. Anyja sírjára űl, zokog Az árva kis fiú: »Anyám, oh […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Harmadnapon

    Jöjjön Pilinszky János Harmadnapon verse. És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Olvass tovább

  • in

    Tóth Krisztina: Kutya

    Jöjjön Tóth Krisztina: Kutya című verse. Fekete földrögnek tűnt, az olvadáskor hegyoldalról leomlott hókupacnak. Sötétedett, nem látszott más a tájból, csak ónos földek, párás volt az ablak, ahogy közeledtünk, úgy tűnt, mintha mozogna, mintha egy kabát emelgetné a karját, egy árnyékstoppos az útszélre dobva, amin fényszórók tekintete hajt át. Hol felvillant, hol eltűnt, de a […] Olvass tovább

  • in

    József Attila – Elégia

    Jöjjön József Attila – Elégia című verse. Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak magányán a […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt!

    Aranyosi Ervin: Lásd meg a fényt! Mit adhatnék, amid ma még ne volna? Mi az, mi hiányozhat teneked? A szeretet, ami csak rólad szólna, a mindent adó, őszinte szeretet? Olyan kincs ez, mit szórhatsz két kezeddel, és boldog fénye reád visszaszáll, s örömöt élsz meg dobbanó szíveddel, s kinyílik, mint egy élő rózsaszál. Szíved tüzéből, […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Háladal

    Jöjjön Aranyosi Ervin: Háladal verse. Felébredtem, hát itt vagyok, s tudom a Nap most is ragyog, mikor felhő takarja el, de élek én, s nem érdekel, hogy borús kint a földi lét! Csak megélem a magamét! Megélem én, s hálás vagyok, hisz kaptam újra egy napot. Hát életem viszem tovább, nyílt szívvel várok új csodát, […] Olvass tovább

  • in

    Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő

    Jöjjön Csokonai Vitéz Mihály: A szeplő verse. Mint egy megért boróka, Mely tiszta hóra hullott; Mint a delin fehérlő Rózsába bútt bogárka; Mint a korinti szőlő A cúkoros kalácson: Úgy bársonyollik, oly szép, Oly édes egy kerekded Szeplőcske Lilla mellén. Ez az a kies szigetke, Amelybe a szerelmek, Ha keble tengerének Téjhabja közt fürödtek, Enyelgve […] Olvass tovább

  • in

    Sohonyai Attila – Nihil

    Sohonyai Attila – Nihil Hamvadó cigaretták közt ücsörgök, s hosszan iszom a rövidet, kedvem, mint az eltékozolt esztendők, olykor bánat, olykor semleg. Már nem fáj, ha reszketek, és hazug, ha mosolygom. Élek, és morzsolódok, mint homokórában a szemek. Nincs odum, csak elhullott fészkem, járkálok, vagy lekuporodok, nem ad vígaszt se nappal se éjjel, verejtékben úszva […] Olvass tovább

  • in

    József Attila: Elmaradt ölelés miatt

    Jöjjön József Attila: Elmaradt ölelés miatt verse. Ugy vártalak, mint a vacsorát este, ha feküdtem s anyám még odajárt. Ugy reméltelek, mint kétségbeesve, hülyén, (még ifjan) hívtam a halált – nem jött, hálisten… Látod, ilyen boldog vagyok, ha most meggondolom a dolgot. De az még ostobább, hogy nem jöttél, bár jönni fogsz tovább! Makacs elmulás […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.