A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: A menekülő verse. Ha menni kell, magammal sokat vinnék, Az egész édes, megszokott világot, Rámástul sok, sok kedves drága képet És egy pár szál préselt virágot, Vinnék sok írást, magamét, meg másét, Sok holt betűbe zárt eleven lelket, S hogy mindenütt nyomomba szálljanak: Megüzenném a hulló leveleknek. Vinném az erdőt, hol örökké […] Olvass tovább
Arany János költeménye 2019. június 29-én a hét verse lett az egyik internetes oldalon. A szabadságharc leverését követő súlyos években íródott ez a ragyogó vers, a „fülemile-pör” krónikája. Tükröt tart ma is, s azt is kérdezi, oda tudunk-e figyelni a kis fülemüle csodálatos istendicséretére. A vers e legszebb része, melyet Arany ritmikailag is kiemelt, feledhetetlen, […] Olvass tovább
Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Adventi éjszaka verse. Fehér takaró, ezüst fénytartó, valót eltakaró. Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás. Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj… Se bün, se szenny, se sár, se szin, se könny, se kár, csak hó és holdsugár. Hiszen igy volna […] Olvass tovább
Sohonyai Attila – Hála Megszerették szemeidet a vakok is mára, a süketeknek hangod lett a „miatyánkja”, s még mindig engem nézel mikor beszélsz. Rútság mindenki mióta vagy, pillantás nélküli közöny, bárki boldogsága tőled lehetne örök, s te mégis belőlem faragtad ki a szépet – köszönöm, köszönöm. Olvass tovább
Nemes Nagy Ágnes: Karácsony Fehér föld, szürke ég, a láthatáron narancsszín fények égtek hűvösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna űzve sem. Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. – S egyszerre, mint gyors, villanó varázs egy kicsi szó hullott elém: karácsony, mint koldus kézbe illatos kalács. Csodáltam. És a számon hála […] Olvass tovább
Szabó T. Anna: Ünnep Változat egy Weöres-versre „A csillag-szárnyas éj nyugalma zeng” a szív kamráiban, hol tág a tér, hová visszhangos csendek hangja fér, s a benső égen kék angyal kereng. Künn minden csak a békéért eseng, dörög, dobol, dübög, künn dől a vér, és rikolt, ahogy torkából kifér a külvilág – benn minden összecseng. […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Az Úr érkezése verse. Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom. Ady Endre Az Úr érkezése verselemzés Az […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila, Betlehemi királyok verse. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem! Istenfia, jónapot, jónapot! Nem vagyunk mi vén papok. úgy hallottuk, megszülettél, szegények királya lettél. Benéztünk hát kicsit […] Olvass tovább
Gyurkovics Tibor: Vers a Mikuláshoz Miki, Miki, Mikulás, hova bújsz, hova állsz, mennyi aranyat találsz a csomagban? Vár rád a gyerekcsapat, ide add, oda add a cukrot, a kosarat, gyere gyorsan! Azt hiszed, nem láttalak a jegenyefák alatt? Lopództál egy nagy halom dióval a válladon! Bármily csendben lépeget bakancsod a rét felett, minden gyerek észrevett […] Olvass tovább
Jöjjön Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem verse. Az írást tévesen sokan Hamvas Bélának tulajdonítják Földes Lívia: Isten tenyerén ébredtem Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre, Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre. Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot, Sugaraiban álmos hajnal mosakodott. Láttam az óceánt gyermekként ragyogni Sirályokat felette felhőkkel táncolni, Láttam a békét az emberek […] Olvass tovább
Áfra János: A te másságodban A te honvágyad, a te utazásaidban, a te családod, a te otthonodban, a te tested, a te szobádban, a te imáid, a te templomodban, a te nyugalmad, a te faludban, a te mozdulataid, a te sétáidban, a te szépséged, a te erdődben, a te illatod, a te kertedben, a te […] Olvass tovább
Szálinger Balázs: Jánosnapon Harminc kilométer másodpercenként Most épp visszafelé, egy régi bolygó Hátán – néhány napja ez a realitás. Szuperterjesztő domboldal a víz Túloldalán emberlerakódással, nézd csak, Ébredezik már a füstök alatt. A hit még, mint valaminek a nyoma, megvan, Ezekben az órákban veszi fel Az istentelen, társadalmi arcát. Felkelt a nap, és az ezzel […] Olvass tovább