A versek oldala
Szabó Magda – Búcsúzás Azt hiszed drágám, az a régi dallam elnémulhat? Többé nem énekel? Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó, Nincs hatalom, mivel ne bírna el. Kettőnk testéből két szép fa eredt. ők mindketten megjegyezték a dalt. Nem szállt tova, mint langyos fellegek, s ajkaikon aratnak diadalt. Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok […] Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Emlék verse. Ó, én! szoknyás gyerek még, fölemelt karral álltam az ég alatt és teli volt a rét csillaggal s katicabogárral! Akkor fordította el rólam egy isten a szemét! Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Március verse. Langy, permeteg eső szemerkél, új búza pelyhe ütközik. Kéményre gólya s a levert tél jeges csúcsokra költözik. Zöld robbanásokkal kitört a kikeleti víg erőszak. Asztalos műhelye előtt remény legyint meg, friss fenyőszag…” Olvass tovább
Jöjjön Túrmezei Erzsébet – Lábnyomok verse. Álmomban Mesteremmel tengerparton jártam, s az életem nyomai rajzolódtak ki mögöttünk: két pár lábnyom, a parti homokon, ahogy ő mondta, ott járt énvelem. De ahogy az út végén visszanéztem, itt-amott csak egy pár láb nyoma látszott, éppen ahol az életem próbás, nehéz volt, sorsom mostoha. Riadt kérdéssel fordultam az […] Olvass tovább
Ady Endre: Vajon milyennek láttál? Nagy és derűs kópéságom Véletlen, napos mezében Jobb szerettél volna látni? Csupán egyszer látni engem: Gondolod, hogy mindent láttál S hitted-e, hogy szivig-láthatsz? Minden vagyok, amit vártál, Minden vagyok, amit nem sejtsz, Minden vagyok, mi lehetnék. S minden vagy, mi lehetséges, Minden lehetsz, mire vágyok, Talán semmi, talán Minden. Olvass tovább
Ady Endre: A kék tenger partján Ahol mások élnek, szeretnek, Én eljöttem ide betegnek, Csókot temetni, álmot dobni, Nyugodt partokon nem nyugodni. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Olvass tovább
Ady Endre: Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság, Ez a nagy beteljesülés, Ez a megadás, ez a jóság. Öledbe hullva, sírva, vágyva Könyörgök hozzád, asszonyom: Űzz, kergess ki az éjszakába. Mikor legtüzesebb az ajkam, Akkor fagyjon meg a tied, Taposs és rúgj kacagva rajtam. Hóhérok az eleven vágyak, Átok a legszebb jelen is: […] Olvass tovább
Jöjjön Kun Magdolna: Egyszer megérted fiam verse. Egyszer, ha már elérhetetlen távolságban leszek tőled fiam és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél, nem hagyva magad körül porszemnyi emléket sem, mi rólam mesél, jusson eszedbe gyermekkorod mosolygó napjai. Láss magad előtt egy képet, ahol ketten állunk, te meg én… Talán hároméves lehettél, mikor határozott szavakkal mondtad […] Olvass tovább
Csanádi Imre: Búcsú az óvodától Hej óvoda, óvó nénik, – nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Vége szakadt a szép nyárnak, iskolában könyvek várnak! Betűk hívnak útra kelni, a világot megismerni. A nagy idő elérkezett: búcsúznak a hatévesek, Búcsúznak az óvodától, mint fészkétől fecsketábor. Köszönjük a gondviselést, […] Olvass tovább
Jöjjön Mizere Flóra – József Attila: Kiáltozás előadása. Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Szózat Katitzához a férfiak ügyiben Koncz Zsuzsa előadásában. Kátai Kata, Menta illata, Levendula harmata! Halld kérésemet, Hogy kedvesemet, Ki engem híven szeret, Te ne izgassad, Ne háborgassad És kedvemre hagyhassad. Keressed párod, Meg is találod, Ha szereted, imádod; És ő is téged, Tulipán szépet, Rubintos ékességet. Ha legény vólnék, Reád omolnék, Rajtad […] Olvass tovább
Donászy Magda: Pedagógusnapra Ma, amikor az egész ország hálás szívvel néz ide, szeretetet, köszönetet ver mindnyájuk kis szive. Azt a sok jót, amit kaptunk meghálálni mint lehet? Kérdezgettem a virágot, kérdeztem a levelet. Nem feleltek, de a virág felém intett vidáman, amit a szó el nem mondhat, itt van egy szál virágban. Olvass tovább