Ajánljuk:

  • in

    Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó?

    Jöjjön Gazdag Erzsi: Honnan jöttél Télapó? verse. Honnan jöttél, Télapó? – Hóországból, hol a hó hegyvastagnyi takaró a tenger meg hat akó. Jegesmedve barátom varrta meg a kabátom. Kibélelte bundával, hogy az úton ne fázzam. Szarvasomat befogtam, szíves szóval biztattam: „úgy szaporázd a lábad, szél se érjen utánad.” Meseország (világos) Hóországgal határos. S Meseországból az […] Olvass tovább

  • in

    Donászy Magda: Paradicsom

    Donászy Magda: Paradicsom Piros vagyok. Kerek. Édes. Főleg nyersen egészséges. Hanem ősszel jól megfőznek, szitán törni alig győznek. A kamrában bizony, bizony szép a piros paradicsom. Olvass tovább

  • in

    Czeglédy Gabriella: Télapó az úton

    Czeglédy Gabriella: Télapó az úton Szarvas húzza szélsebesen Télapóka szánkóját. Száguld a nagy hómezokön, el is hagy már hét határt. Ajándékok szépen, sorban a hatalmas zsákokban. Télapóka becsempészi a cipokbe suttyomban. Sietos az útja nagyon, rövid már az éjszaka. Várja ot az ablakokban még sok üres kis csizma. Olvass tovább

  • in

    Tóth Anna: Télapó

    Tóth Anna: Télapó Erdő szélén áll egy kunyhó, Ezüstösen csillogó, Öreg bácsi lakik benne, Úgy hívják, hogy Télapó. Sürög-forog reggel óta, Várják már a gyerekek, Zsákjában van ajándéka, Szívében a szeretet. Alkonyatkor csilingelve Útnak indul szánkóján, Ablakokban kis cipőcskék Tündökölnek, bárhol jár. Hogyha alszol, s ajándékot Visz neked a Télapó, Betakar, mert ágyacskádról Lecsúszott a […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Betlehem

    Juhász Gyula: Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Álmodó

    Kányádi Sándor: Álmodó Várost álmodtam ide én; fölraktam, itt van: az enyém. A festményen elmosódottan egy utca képe. Márffy Ödön: Kilátás az ablakból Utat álmodtam, kész az út; fürkészem: milyen messze fut? Fényről álmodtam: fény ragyog. És álmodtam egy ablakot, ahonnan majd a végtelen tavaszi eget nézhetem. Megvan végre az ablakom, van szobám, ahol lakhatom, […] Olvass tovább

  • in

    Majtényi Erik – A fenyő

    Majtényi Erik – A fenyő Fiatal volt, a csúcson állt. Megért vagy ezer éjszakát, Tél után várta a tavaszt, nyáron is nőtt egy araszt. Ősszel dühödten rázta a szél, fehérbe vonta talpig a tél – alatta hómező, őznyomok, felette csillag csillogott. Most mind-mind lejjebb költözött: ott csillog ágai között. Most pille szárnyú, rezzenő fényekkel ékes […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Ősz volna még

    Jöjjön Kányádi Sándor: Ősz volna még verse. Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna.. Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Tűz

    Jöjjön Nagy László: Tűz című verse. Tűz te gyönyörű, dobogó, csillag-erejű te fűtsd be a mozdonyt halálra, hajszold, hogy fekete magánya ne legyen néki teher, tűz te gyönyörű, ihlet, mindenség-gyökerű, virágozz a vérző madárban, égesd hogy a sorsot kimondja, nem a hamuvá izzó csontja, virrasztó igéje kell, tűz te gyönyörű, jegeken győztes-örömű, ne tűrd, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Radnóti Miklós: Szusszanó

    Radnóti Miklós: Szusszanó Szép vagyok? Szép! Igazán? Gyönyörü! Te tudod? Tudom én! Százszorszép vagy! és hívó kiáltás szigoru téli erdőn, amikor fröccsen a napfény! Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Őszibarack

    Várnai Zseni: Őszibarack A kései nyár érett lánya vagy, a húsod édes, mégis oly fanyar, mint az őszi nap, mely félarcodra süt, s olyanra fest, mint rozsdamart avar. És mégis benned annyi íz feszül, amennyi jót a föld csak adhatott, csípős tavasz, napcsók és égi könny, esővert erdő: a te zamatod. Hő és vihar emlékét […] Olvass tovább

  • in

    Áprily Lajos: A kor falára

    Áprily Lajos: A kor falára Itt éltem én is. Rabkoszton, vízen. Itt lázadoztam, itt zúzódtam össze. Egy vak poroszló szárnyam és tüzem e zord idő-cellába börtönözte. De néha túl a rácsozott időn csillagmezőket lobbantott a távol. Szél jött és megtelt hervadó tüdőm a végtelenség fenyvesillatával. Olyankor ráztam gúzsos szárnyamat, kitörtem volna óriás terekre. S ösökre […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.