A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: Egy lélek állt… verse. Egy lélek állt az Isten közelébe’ S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a „miért”, Mikor az Isten intett neki: „Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked szőtték e színes porhüvelyt: Pici kezeket, pici lábakat; […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Ősz végén vidéken Favágógép visong, sikong. A kéményen bagoly rikolt. Berzenkedik a majorság, hogy a nyugalmuk feldúlták. A tyúkok méltatlankodva inalnak a szemétdombra. Legelöl a kakas lábal lengedező tarajával. Onnan röppen a palánkra: a pulyka az udvart szántja, s a ludak is, noha félnek, sziszegik a lármás gépet. Csak a csacsi hallgat bölcsen: […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor – Bot és furulya verse. Legelső ajándék, mit kaptam, egy bot s egy furulya. Cifra volt a bot, füstös a furulya. A szomszédunk adta volt, egy öreg pakulár. Somfa volt a bot, szilva a furulyám. Bölcs szavakat is adott a bot s a furulya használatához nekem a vén Duka; „Az ember ott […] Olvass tovább
Szép Ernő: Virágok Nincs nekem kedvenc virágom, melyik szebb, nem prédikálom, Mind szeretem, mind csudálom, tavasszal mind alig várom. És szeretem én a fákat amennyit csak szemem láthat. Szeretem, ó, a fanépet, a fák is olyan szépek, szépek. Nem mások ők, nézz csak rájok: égig érő zöld virágok. Olvass tovább
Weöres Sándor: A kutya-tár Harap-utca három alatt megnyílott a kutya-tár, síppal-dobbal megnyitotta Kutyafülű Aladár. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Húsz forintért tarka kutya, tízért fehér kutya jár, törzs-vevőknek 5 forintért kapható a kutya már. Kutya-tár! kutya-tár! Kutyafülű Aladár! Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egyedül verse. Hideg, sötét éj van; itt ülök szobámban Kihűlt, fásult szívvel, búsan, egyedül… Odakint a hűvös, őszi éjszakában Hervasztó, hideg szél egy dalt hegedül. Hervasztó, hideg szél miről is dalolhat, Mint az elmulásról?… Ismerem e dalt… Édes reményekről, amelyek csak voltak, Melyeknek emléke őrületbe hajt!… Virágot dermesztő, novemberi szellő, Ne zúgd […] Olvass tovább
Jöjjön Ábrányi Emil: Szelid szemek verse. Akkor lesz méltó élni e világon, – Ám ezt a kort még szörnyen messze látom – Ha majd az ember szeme úgy ragyog, Hogy mind azt mondja:”Én szelíd vagyok! És nem kívánok eltiporni mást. Én gyűlölöm a gőgös elnyomást. A lelkem tiszta, ha kelek, ha fekszem, S nem hatalomra: […] Olvass tovább
Bartos Erika: Tél Hófehér a város, Lehullott a hó, Jégcsap csüng az ágon, Befragyott a tó. Sapka nőtt a házon, Sapkát hord a kút, Hósapkás az autó, Jégtükör az út. Jégvirág a fákon, Csillogó a táj, Nagykabátba bújok, Nyakamban a sál. Szaladok a dombra, Csiklandoz a szél, Fürgén fut a szánkó, Gyönyörű a tél! Olvass tovább
Jöjjön Bartos Erika: Gyümölcskosár verse. Itt van a nyár, száz napsugár hívogat a kertbe! Érik a sok édes gyümölcs, szaladj gyorsan, szedd le! Piros almát almafáról, körtefáról körtét, akassz meggyet füleidre, szedj apró ribiszkét! Falatozz a földről epret, dús bokorról málnát, tálba szedd a sötét szedret, vödörbe a szilvát! Barackfának tetejéről integess a Napnak, szőlőtőke […] Olvass tovább
Jöjjön Darvas Ferenc: Könnyűbb álmot ígér verse. Igen a vers könnyűbb álmot ígér talán egy szép gyermekkort idéz talán szerelmes időket hoz fel talán ünnepek hangulatára figyelsz talán egyszerűen a vers maga kell talán a bánatot sikerül felejtened talán a fenséges hangzatok miatt talán emlékek ködébe elvivő vigasz talán gyász miatt kell maga a vers […] Olvass tovább
Jöjjön Wass Albert: Reád gondoltam verse. Reád gondoltam itt, az esti csendben, Fehérbe-omló almafák alatt, (Valahol messze, égszínkék szemedben Pajkos sugárban ég az alkonyat). Gyémánt-porát a rejtett mélybe szórja A dombok alján csendülő patak, Neked adnám mosolyomat, ha volna, Mert fáj nagyon, hogy árván hagytalak. De ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Anyám az őszben verse. Oly kicsire zsugorították az évek, meggörnyesztették a szenvedések, a háta hajlott, a szeme árkos, s mint a fa kérge, arca ráncos. Pompázó szépnek sohse láttam, csak munkában, kopott ruhában, remegni értünk, sírni, félni, én nem láttam az anyámat élni. Mint dús gyümölcsfa, megszedetten áll ő kopárra szüretelten a […] Olvass tovább