A versek oldala
Várkonyi Katalin: Mezei csokor Tarka mező virágai Lilák, sárgák, kékek Hadd kötök most belőletek Búcsúcsokrot szépet. Búzavirág, pipacs, láncfű Marad még a réten- Búcsúzom az óvodától Hadd búcsúzzam szépen. Olvass tovább
Jöjjön Csukás István – Istenke, vedd térdedre édesanyámat verse. Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett, szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge hogy a […] Olvass tovább
Áprily Lajos: Vadlúd voltam Valamikor vadlúd voltam, Vadludakkal vándoroltam. Nagy tavakért lelkesültem, Tengeren is átrepültem. Őszi fényben és homályban, Fel-feltámad régi vágyam: Társaimmal útra kelni, Fényt és felhőt úszva szelni. Majd ha végem itt elérem, Vadlúd formám vissza kérem. Jó barátok, ismerősök, Hogyha jönnek bíbor őszök. Nézzetek fel majd az égre, Égen úszó vadlúd-ékre, S […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Háromtól hatig verse. Elmentem egyszer Önhöz édes, sok sok igérgetés után, e diszkrét célra Ön kibérelt egy kétszobás lakást Budán. Oh, nem valék szerelmes Önbe, ettől nyugodtan alhatik. De hát nem tudtam mit csinálni háromtól hatig. Férjem ilyenkor nincsen otthon, a magány rossz tanácsadó, átmentem többször is Budára, ez ugye megbocsátható? Ön […] Olvass tovább
Jöjjön Jobbágy Károly: Búcsúzó verse. Búcsúzunk attól, aki minket éveken át a jóra intett, tanított, s védett,hogyha kellett; így cseperedtünk szíve mellett. Mennyi apró és nagy viharban vitt minket féltve, szinte karban; lelkünket mentve, fedve sokszor óvott jövendő záporoktól. Volt otthonunk és legtöbbünknek anyánk, apánk, ki kísért minket; de amit ők nem tudtak adni, azt kaptuk […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Káprázat verse. Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körül, aztán part, s tenger összevegyül, s együtt, egymás partján heverünk; – vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; – vagy […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Egyedül a tengerrel verse. Tengerpart, alkony, kis hotel-szoba. Elment, nem látom többé már soha, elment, nem látom többé már soha. Egy virágot a pamlagon hagyott, megölelem az ócska pamlagot, megölelem az ócska pamlagot. Parfümje szálldos csókosan körül, lent zúg a tenger, a tenger örül, lent zúg a tenger, a tenger örül. Egy […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Úgy megnőttél, szinte félek verse. Amikor még piciny voltál, olyan nagyon enyém voltál, engem ettél, engem ittál, rám nevettél, nekem sírtál. Mikor később nagyobb lettél, mindig messzebb, messzebb mentél, először csak a kiskertbe, aztán a nagy idegenbe. Ha itt vagy is, csak elnézel, akkor is nem engem érzel, nem anyádat, nem apádat, valami […] Olvass tovább
Jöjjön Elek István – Mint a kertész verse. Mint a kertész virágait gondozza és neveli, úgy becéznek, óvnak engem óvónéni szemei. A virág az illatával mondja azt, hogy: „Köszönöm!” én meg a sok jót a szívem melegével köszönöm Olvass tovább
Petőfi Sándor: A bánat? Egy nagy óceán A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm. Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János – A fényességes angyal is verse. Emlékezés egy világháborús karácsonyra Az égbolt elsötétedett. S akár a végitélet zord fellege tört volna ránk, a föld is oly sötét lett. Gyermekszívünk is oly nehéz! A házak és a kertek, az egész törékeny világ, éreztük, velünk reszket. Aztán a roppant csöndön át puhán és észrevétlen, […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Szerelmes június Kék villogás a levegő, bolond hangokkal tarka a délelőtt; zengő árvíz a nap aranya s mint sellők rebbennek ide-oda az édes utcákon a nők. Mennyi nő! Borzong tőlük a város. Ma mindnek akad valakije: gondolatban mindegyik után kinyúl, bátran vagy tétován, a vágy vagy a hála keze. S az egész csak […] Olvass tovább