A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Mindenütt ott vagy verse. Mindenütt ott vagy, ahol valaha tudtalak, láttalak, szerettelek: út orom, erdő veled integet, falu és város, nappal s éjszaka folyton idéz, őszi hegy s tél hava, vízpart s vonatfütty, s mindenben ott remeg az első vágy s a tartó őrület huszonöt kigyúlt tavasza, nyara. Mindenütt megvagy: mint virágözön […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: A mélypont ünnepélye verse. Az ólak véres melegében ki mer olvasni? És ki mer a lemenő nap szálkamezejében, az ég dagálya és a föld apálya idején útrakelni, akárhová? Ki mer csukott szemmel megállani ama mélyponton, ott, ahol mindíg akad egy utolsó legyintés, háztető, gyönyörü arc, vagy akár egyetlen kéz, fejbólintás, kézmozdulat? Ki […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Ajánlás verse. Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát […] Olvass tovább
Jöjjön Varró Dániel: Szeszélyeskedő verse. Hétfőn hú, nagy az én haragom azt, aki bosszant, megharapom. Kedden a kedvem pont közepes, se jó, se rossz, mint a krumplileves. Szerdán szépen szót fogadok, intelligensen bólogatok. Csütörtökönként úgy alakul, hogy csínyeket csinálok csintalanul. Pénteken egy pukkancs vagyok én, dacosabb, mint a saját kisöcsém. Szombaton szeppent vagyok és szende, […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Egy szép napon verse. Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam. Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Én nem tudtam verse. Én úgy hallgattam mindig, mint mesét a bűnről szóló tanitást. Utána nevettem is – mily ostoba beszéd! Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva! Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség barlangja szivem. Azt hittem, mamája ringatja úgy elalvó gyermekét, ahogy dobogva álmait kinálja. Most már tudom. E rebbentő igazság nagy […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Szabad sajtó verse. Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról, Beteg, megzsibbadt gondolat! Kiálts fel érzés! mely nyögél Elfojtott, vérző szív alatt. Oh, jőjetek ki, láncra vert rabok, Lássátok a boldog, dicső napot, S a honra, mely soká tűrt veletek, Derűt, vigaszt és áldást hozzatok. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább
Juhász Ferenc: Élni! Élni! Élni Mint amikor villám csapott a faluvégi nádfödeles házba, s lángolt a ház, a nádkéve sátortető, s égett a gerenda, a gerendaszerkezet tető-hajó, az ajtó, az ajtókeret, az ablakkeret, a vályog-fúgában a szalmatömés-sár, az ágy, a szekrény, a szék, a függöny, a párna, a dunyha, az asztalterítő, a falvédő a konyhafalon […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Koporsó és bölcső közt verse. Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörgve összerendül, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Mióta elmentél verse. Mióta elmentél, itt hűvösebb a sajtár, a tej, a balta nyele, puffanva hull a hasított fa le s dermed fehéren, ahogy leesett. A tompa földön öltözik a szél, kapkod s kezei meg-megállanak, leejti kebléről az ágakat, dühödten hull a törékeny levél. Ó, azt hittem már, lágy völgyben vagyok, két […] Olvass tovább
Jöjjön Gyulai Pál Éji látogatás verse. Három árva sír magában, Elhagyott sötét szobában; Zivataros hideg éj van, Édes anyjok künn a sírban. «Édes anyám, édes anyám! Altass el már, úgy alhatnám! » Mond az egyik s el nem alszik, Sohajtása föl-fölhallszik. ««Beteg vagyok, édes anyám! Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»» Mond a másik s jajjal […] Olvass tovább