A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Új vizeken járok verse. Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse, Röhögjenek a részeg evezősre. Röpülj, hajóm, Ne félj, hajóm: rajtad a Holnap hőse. Szállani, szállani, szállani egyre, Új, új Vizekre, nagy, szűzi Vizekre, Röpülj, hajóm, Szállani, szállani, szállani egyre. Új horizonok libegnek elébed, Minden percben új, félelmes az Élet, Röpülj, hajóm, […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Kék szem verse. Szép a fekete szem, Én azt is szeretem; De még szebb a kék szem, Kék szemű szerelem. Az én szeretőmnek Ilyen kék a szeme; Valahányszor nyílik, Ibolya kél benne. S hejh mikor benézek Mélyen közepébe, Látom a szerelmet Mulatozni benne; Akkor azt gondolom, Kedvem nagy voltában: Nincs több boldog […] Olvass tovább
Jöjjön Pilinszky János: Átváltozás verse. Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Szakítottunk verse. Te véresre csókoltad a számat és lihegve kértél, hogy maradjak. Nem maradok. Menj be szépen, én meg elindulok a mérföldkövek között a sárban. Mit nézel? A hófehér éjek után ugye-e könnyező, foltos olvadás szakadt. Hallod? A vézna fákban a nyárt siratják most korhadt, téli szentek. Ne sírj. A könnytől csúnya lesz […] Olvass tovább
Jöjjön Garai Gábor: Június verse. Tudom, meghalnék idegenben; ott még a fák sem ilyenek; nem virít bodza a berekben, akácok könnye sem pereg; nem részegít a széna-illat, nem villámfénnyel jön a nyár, nem így táncol felhőn a csillag, nem szédül az égtől a táj… Meghalok itt is – : a gyönyörtől, hogy a repceföld színarany, […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Már néha gondolok a szerelemre verse. Már néha gondolok a szerelemre. Milyen lehet – én Istenem – milyen? Találkoztam tán véle messze-messze, valahol Andersen meséiben? Komoly és barna kislány lesz. Merengő. A lelke párna, puha selyemkendő. És míg a többiek bután nevetnek, virágokat hoz majd a kis betegnek. Ágyamhoz ül. Meséskönyv a […] Olvass tovább
Jöjjön Vajda János: Az üstökös verse. Az égen fényes üstökös; uszálya Az ég felétől le a földre ér. Mondják, ez ama „nagy”, melynek pályája Egyenes; vissza hát sohase tér. Csillagvilágok fénylő táborán át A végtelenséggel versenyt rohan. Forogni körbe nem tud, nem akar, hát Örökké társtalan, boldogtalan! Imádja más a változékony holdat, A kacéran keringő […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő verse. Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemile. Az óra jó későre jár. Barna kislyány, alszol-e már? Hallod-e a fülemilét, Fülemile bús énekét? Záporeső csak ugy szakad, Fülemile csak dalolgat. Aki bús dalát hallgatja, Megesik a szíve rajta. […] Olvass tovább
Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomoru Földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott, Legalább száz párta omolt: Különös, Különös nyár-éjszaka volt. Kigyúladt öreg méhesünk, Legszebb csikónk a lábát törte, Álmomban élő volt a holt, Jó kutyánk, Burkus, elveszett S Mári szolgálónk, a néma, Hirtelen hars nótákat […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Októberi lakoma Sárgul, ritkuló lombú fák, Üresen ásító fészkek. A fák alatt egy kis legény vidáman fütyörészget. Almát tallózgat, lomb között lapító almát, körtét. (Kár, hogy a dióágakat a verők összetörték.) Megrakja zsebét, kebelét, s kiül az őszi napra. Mellette dióval tele üldögél a kalapja. Követ keres, két jó követ, föl sem kell […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Esik a hó verse. Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: […] Olvass tovább
Jöjjön Vörösmarty Mihály: Késő vágy költeménye.. Vörösmarty Mihály: Késő vágy Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltünt […] Olvass tovább