A versek oldala
Jöjjön Ady Endre: Mi urunk: a Pénz verse. Ha elfutnak a gyér aranyak, Fölséges, nagy, úri Magunkból, Istenem, be kevés marad. Tegnap még borzasztót vétkezett, Ki szent Személyünket leszólta S ma félénken fogunk kezet. Másként néznek ránk az asszonyok. Gyötrődünk, szökünk s mértföldekre Árasztjuk a koldus-szagot. Tegnap Dantét őrte meg agyunk S ha tegnap Istennél […] Olvass tovább
Jöjjön Jékely Zoltán: Futballisták verse. Zöld réten döng a barna futball, – különös dzsungeli zene – eget jár s földre-földre huppan, gyermekkorból hős izenet. S akik rúgják mindig ugyanazok: száguldozók és daliásak, teltcombú, fürge kamaszok, virágai az ifjúságnak. Valaha én is így loholtam egy vakmerő gólhelyzetért, s ha ellenfelem utolért, fejem csapdostam elomoltan. Egy roppant […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Nincs búcsúzás verse. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás. Életfolyóim mind tengerre szállnak S az örök égbe tér minden múlás S végtelen minden partja a halálnak. Nem búcsúzom, mert nincsen búcsúzás És mindenhol csak múltam tája várhat. Nem búcsúzom, mert múltak tája vár. A régi én talál rám szomorúan, A régi én, kinek […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Beszél a fákkal a bús őszi szél verse. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály: A lírikus epilógja verse. Csak én birok versemnek hőse lenni, első s utolsó mindenik dalomban: a mindenséget vágyom versbe venni, de még tovább magamnál nem jutottam. S már azt hiszem: nincs rajtam kívül semmi, de hogyha van is, Isten tudja hogy’ van? Vak dióként dióban zárva lenni s törésre várni beh megundorodtam. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Talán eltűnök hirtelen… verse. József Attila: Talán eltűnök hirtelen… Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Hóember Udvarunkon, ablak alatt álldogál egy fura alak; hóból van a keze-lába, fehér hóból a ruhája, hóból annak mindene, szénből csupán a szeme. Vesszőseprű hóna alatt, feje búbján köcsögkalap. Honnan jött, tán Alaszkából vagy a déli-sarki tájról, hol a jegesmedve él, s télen-nyáron úr a tél? Uramfia, ki lehet? Mondjátok meg, gyerekek! “Sem […] Olvass tovább
Jöjjön Nadányi Zoltán: Az első pogácsa verse. Konyhajelmezt öltött kislányom, Kati, sütő tudományát úgy próbálja ki. Húsz kis pogácsából csak egy sikerült, az is furcsán festett, mikor kikerült. Botrányos alakja, rossz fogása volt, kemény kopogása, de – pogácsa volt. Nekem szánta ő ezt, hozta boldogan, hát ahogy harapnám, nem fogja fogam. Igen ám, de lesnek […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Felemás őszi ének verse. építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Jön az ősz verse. Jön immár az ismerős Szél lábú deres ősz. Sepreget, kotorász, Meg-megáll, lombot ráz. Lombot ráz, diót ver, Krumplit ás, szüretel. Sóhajtoz nagyokat, S harapja, kurtítja a hosszú napokat. Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Sírva vigad a természet Sírva vigad a természet, elsiratja a nyarat. Bár ritkán lát ilyen szépet, úgy érzi, koldus maradt. Ha leülsz és megcsodálod, te azért még láthatod: – Mennyi szín és mennyi pompa őrzi a varázslatot. S lám az ember pont így érez, siratja a múlt időt. S nem látja, hogy lelke […] Olvass tovább
Róna Katalin: Öreg szívem Az idő elszállt, csak emlékeimből élek, sírva, kacagva néha vissza-vissza nézek. Mit tettem én? Mennyi jót, vagy rosszat? Istenem még milyen feladatokat oszthat? Öreg szívem, mint vén hegedű húrja, megkopott már, ki tudja, meddig bírja? A legnagyobb kincs, mit életemben kaptam, két szép gyermek, kiknek életet adtam. S, most végre már […] Olvass tovább