A versek oldala
Jöjjön Weöres Sándor: Önarckép verse. Barátom, ki azt mondod, ismersz engem, nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek, miket magam választottam; nyisd szekrényemet: benn semmi jellemzőt sem találsz. Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom, de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem rég megszokta kezem dombját-völgyét, de ő sem tud mesélni rólam. Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: A kalap verse. Egy kalapról szól ez az ének s e pár együgyű fura rím, figyeljenek reá szeliden, ó hölgyeim és uraim. Gazdája csákót tett fejére, de ő a fogason maradt, az előszoba fogasán volt ez a kalap, egy szürke, fess civilkalap. Azóta várt, várt az urára, unalmas volt az élete, bélése […] Olvass tovább
Jöjjön Gazdag Erzsi: Álmomban verse. Álmomban hol jártam? Erdőben. S mit láttam? Két nyulat, két szarkát, kop-kop-kop, víg harkályt. A nyulak füleltek, két lábra leültek. A szarkák csörögtek, csörögve pöröltek. A harkály, kop-kop-kop, koppantott egy nagyot. Elillant az álmom, még most is sajnálom. Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Nosztalgia című verse. Ülök a padon, nézem az eget. A Central-park nem a Margitsziget. Itt minden szép, kapok amit kérek, Milyen furcsa íze van a kenyérnek. Micsoda házak, és milyen utak! Hogy hívják otthon a Károly-körutat? Micsoda nép, az iramot bírják – Ki ápolja most szegény Emma sírját? A levegő izzik, a […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Ez már az ősz verse. Ez már az ősz. Itt-ott még egy tücsök dalt próbál szegény, a füvek között. Szakad a húr, szétfoszlik a vonó – nem nótaszó ez már, de búcsúszó. Ez már az ősz. Borzongva kél a nap. Közeleg a rozsdaszínű áradat. Átzúg kertek, erdők, hegyek fölött – elnémul a […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor – Epervirág verse. Mintha kis mécsesek világítanának, úgy néz ki fényes szeme száz epervirágnak. Szem szeme, gyönyörű, farkasszemet néznek, azután egyszerre kitör egy nevetés gyermekből, virágból, egy száz epervirágból daganat világol. Az édeskés friss kenyér, a hangja , ha szárnyas dalodat hallja. A tavaszi kertben együtt énekeltek, édes a gyermeknek együtt egy […] Olvass tovább
Jöjjön Orbán Ottó: A víz című verse. A Nap a tűz, a Föld az üst, a pára, a gőz, olvadt ezüst. De hogyha kihűl, tóvá kerekül, földrészek viselik ékszerül. Olvass tovább
Ady Endre – Akarok Akarok! Egy kemény rövidke szó ebben benne van az egész életem! E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik, e szó miatt még sokat könnyezem. De történjék bármi, ha az egész világ fog ellenállni, vagy ha egyedül is maradok mindent legyőzve mégis AKAROK! Olvass tovább
Nagy Bandó András: Kicsinyke vágyak Figyelj rám, mintha jel volnék, Keress úgy, mintha nem volnék, Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék, Fizess úgy, mintha szolgálnék, Evezz úgy, mintha tó volnék, Idébb ülj, mintha tűz volnék, Melengess, mintha jég volnék, Etess úgy, mintha éheznék, Itass úgy, mintha szomjaznék, Olvass úgy, mintha vers volnék, Hallgass úgy, mintha dal […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Déli felhők verse. Domb tövén, hol nyúl szalad, S lyukat ás a róka: Nyári fényben, napsütésben Felhőt les Katóka. Zöld fűszál az ajka közt, Tenyerén az álla… A vándorló felhő-népet Álmosan csodálja. Elől úszik Mog király, Kétágú az orra, Feje fölött koronája, Mint a habos torta. Fut mögötte a bolond Szélesen […] Olvass tovább
Demény Ottó: Doktorbácsi Kérek egy kanalat, mondja szépen: ÁÁÁ, a lázmérőt bedugjuk a hóna alá. Maga kérem nagybeteg, biztos megint beevett. Öblögessen, borogasson, bújjon a dunyhába, ha reggelig nem köhög, mehet óvodába.: Olvass tovább
Sohonyai Attila – Menedék Építek neked magamban egy barlangot; oda bújj, ha rosszak a napok. S ha felépültél, olykor te leszel menedéke annak, aki én vagyok. Olvass tovább