Ajánljuk:

  • in

    Buda Ferenc: Pesten esik a hó

    Buda Ferenc: Pesten esik a hó Pesten esik a hó. Keringve kavarogva. A Dunán a habokra, lelkük-vesztett romokra, kivert ablakszemekre, kékszájú emberekre, Csepelre és a gyárra, a moccanatlan várra. Tépett szélű sebeken, dacoló üzemeken, aszfaltra száradt véren megül halottfehéren. Hordja a szél a földön. Viszi a szél az égen. Pesten esik a hó. Nyílt sebre […] Olvass tovább

  • in

    Szécsi Margit – Tavasz

    Jöjjön Szécsi Margit – Tavasz című versei. Szécsi Margit – Tavasz . Habzik az erő az erekben a tétlenség az idegekben. . Fel kell lökni, aki kikészül, aki fiatalon megőszül, . aki alig hogy égre szállott, akinek a szárnyai lángok, . s alig írt még az űri porba, – verni kell vissza a nyomorba. Szécsi […] Olvass tovább

  • in

    Petőfi Sándor: Hortobágyi kocsmárosné

    Jöjjön Petőfi Sándor: Hortobágyi kocsmárosné verse. Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Lelkem, testem majd megveszi a hideg: Tekintsen rám, kocsmárosné violám! Fölmelegszem kökényszeme sugarán. Kocsmárosné, hej hol termett a bora? Savanyú, mint az éretlen vadalma. Csókolja meg az ajkamat […] Olvass tovább

  • in

    Zelk Zoltán: A kis kertész

    Zelk Zoltán: A kis kertész Kora reggel talpon vagyok, kis kertembe kiszaladok, várnak énrám a virágok, rózsák, szegfők, tulipánok. Hogyha beszélni tudnának, tán jó reggelt kívánnának, hangos szóval köszönnének szomszéd kertnek, napnak, szélnek. De én így is értem őket, látom, milyen vígan nőnek, látom, milyen vígan élnek – színnel, illattal beszélnek. Este alusznak a fák […] Olvass tovább

  • in

    Reményik Sándor: Add a kezed

    Jöjjön Reményik Sándor: Add a kezed verse. Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Síma, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. A csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe’, Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e […] Olvass tovább

  • Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van? verse.
    in

    Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

    Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van? verse. Öt ujja van gesztenyefa- levélnek. Öt ujja van, mint a gyerek kezének. Öt ujja van? Nem mind olyan. Legtöbbjének hét ujja van. Öt ujja, Hét ujja, Hozzá még a hátulja. Olvass tovább

  • in

    Csukás István: Dalocska

    Jöjjön Csukás István: Dalocska verse. Csengő szól: gingalló, röppenj már, pillangó! Pillangó messze jár, volt-nincs nyár, vége már. Züm-züm-züm, zúg a szél, táncol a falevél, züm-züm-züm, ez a szél! Egy reggel itt a tél. Olvass tovább

  • in

    Várnai Zseni: Őszi Napsütés

    Várnai Zseni: Őszi Napsütés A nyár szerelme forró és merész, de édesebb az őszi napsütés, a csókja nem éget, mint a láng, csak simogat, mint egykor jó anyánk, szívünkre mézes, enyhe csókja hull… és minden nap korábban alkonyul, korábban alkonyul! Az ősz szerelme, mint a kósza szél, halk suttogás, majd vészes szenvedély, a fény és […] Olvass tovább

  • in

    Kányádi Sándor: Novemberi szél

    Jöjjön Kányádi Sándor: Novemberi szél verse. Lefonnyadt rég az áfonya, deres a medve lábnyoma. Lecsupaszult a málnavész. Minden toboz a földre néz. Hályogos szemmel pillogat olykor néhányat még a nap. Se cirpelés, se csipogás, hallgat minden kis muzsikás. Csak a szél, csak a szél, egyedül ő zenél. Ág se moccanhat nélküle, minden kis hang az […] Olvass tovább

  • in

    Weöres Sándor – Ha vihar jő a magasból

    Jöjjön Weöres Sándor – Ha vihar jő a magasból verse. A vers 1946-ban megjelent első változatában a cinke helyett még az angyal szó szerepelt: Ha vihar jő a magasból, ne bocsáss el kicsi bátyám! Ha falomb közt telihold lép, kicsi néném, te vigyázz rám! Falu végén van a házunk, a bozótból ki se látszik, de az angyal, ha leröppen, […] Olvass tovább

  • in

    Heltai Jenő – Mert dalaimnak

    Jöjjön Heltai Jenő – Mert dalaimnak verse. Mert dalaimnak azt a részét, Mely túlnyomónak mondható, – Minek tagadjam gyöngeségem – Kegyedhez írtam, kis Kató. És dalaimnak az a része, Mely túlnyomónak mondható, Kegyednek semmiképp se tetszett, Sőt visszatetszett, kis Kató. Igaz, hogy önt tegezni mertem, Ami botránynak mondható, Mert önt csupán magáznom illik Vagy kegyedeznem, […] Olvass tovább

  • in

    Őri István: Mesélj a csendről

    Őri István: Mesélj a csendről Bennem üvöltés van és félelem, mesélj a csendről, Kedvesem. Milyen az: hallani, ha nincs semmi hang, milyen az, mikor az ordítás a semmibe zuhan? milyen a békesség, az öröm, milyen, ha valaki azt mondja: „Köszönöm!”? Milyen vagy Te, s milyen az életed? valóban fény van a felhők felett? Bennem üvöltés […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.