A versek oldala
Jöjjön Arany János: Visszatekintés verse. Én is éltem… vagy nem élet Születésen kezdeni, És egynehány tized évet Jól- rosszúl leküzdeni? Én is éltem… az a sajka Engem is hányt, ringatott, Melyen kiteszi a dajka A csecsemő magzatot. Első nap is oly borultan Hajola reám az ég! S hogy nevetni megtanultam, Sírni immár jól tudék; Sohase birám […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: Pataki bor verse. Nézd azt a kéklő, kúpos hegykaréjt: itt ősi korban tűz formált talajt. A városvégre hajló dombokon a venyigében vulkán lelke hajt. Baráti szívek közt, a hegy tövén ízlelgetem borát, a csodajót. Varázsa múltat kápráztat felém, borozgató nagyokról víziót. Ifjú Balassa Bálint itt mulat, sűrűn koccan s kondul az ón-pohár, kemény […] Olvass tovább
Marschalkó Lajos: A fogoly bíboros Kemény az éj a véres cella mélyén, a Sátán áll őrt kinn az éjszakán, és akit őriz, annak nincsen társa, csak a világot vádoló magány. Körötte szurony, géppisztoly és börtön s hol a Halál a szolgává tett földön a mártírokból légiót soroz: Ti szabad népek! Moszkva bilincséből üzen néktek a […] Olvass tovább
Aranyosi Ervin: Fent és lent Mikor felhőn szárnyalsz, nem látsz le a Földre. Nem látod ki lent van, mélyen, meggyötörve. Nem is törődsz vele, miért nem tud szállni, elrontott sorsából újra talpra állni. Hogyan jutott oda, talán nem is érted, pedig lehet, hogy Ő szorgoskodott érted. Le kéne hajolnod, s felemelni végre, hogy majd veled […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Békabúcsúztató verse. Békák, hű társaim, ti brekegők, kik énekelve vesztek levegőt, szeretném megköszönni, cimborák a sok szép nyári estét, éjszakát, s hogy még a langyos őszi alkonyok idején is kuruttyolgattatok. De már az ősznek, vége annak is, reszket a nád, lúdbőrzik a víz, és reggelente ezüst zúzmarát virágzik a vízmenti fűzfaág. El-elbújik […] Olvass tovább
Juhász Magda: De jó lenne… De jó lenne jónak lenni, mindig, mindig csak szeretni, lelkem szállna, mint a lepke, olyan könnyű, lenge lenne. De jó lenne jónak lenni, csak a szépet észrevenni, nem félni, és nem remegni, mindig, mindig csak szeretni. De jó lenne jónak lenni, a nagy Istent megkeresni, a lábához kuporodni, és az […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Epilogus verse. Az életet már megjártam. Többnyire csak gyalog jártam, Gyalog bizon’… Legfölebb ha omnibuszon. Láttam sok kevély fogatot, Fényes tengelyt, cifra bakot: S egy a lelkem! Soha meg se’ irigyeltem. Nem törődtem bennülővel, Hetyke úrral, cifra nővel: Hogy’ áll orra Az út szélin baktatóra. Ha egy úri lócsiszárral Találkoztam s bevert […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Bordal verse. Egyik kezemben a fegyverem, A másikat sem hevertetem, Jobbkezemben tartom kardomat, Balkezembe veszek poharat. Aki mostan nem tart énvelem, Verje meg azt az én istenem, Vigyék el a körmös angyalok… A hazáért iszom, igyatok! Igyunk jóbarátim, mostanság, Bor a megtestesült bátorság, Pedig nekünk ez kell, nem egyéb, Öntsük hát magunkba […] Olvass tovább
Weröes Sándor: Csimpilimpi, hová mész? Éc péc kapuléc, Csimpilimpi, hova mész? Pockot viszek a vásárra, egy peták az ára. Besuttyantam a sátorba, állt feltűrve Bábos Dorka, benn a pocok táncot ropott, Bábos Dorka sivalkodott, árus-polc mögébe bujt, mézes huszár legurult, uccu neki fuss! Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Hol vagy te, régi kedvem? verse. Hol vagy te, régi kedvem? Te pajkos, vad fiú! Fölválta lyánytestvéred, A szótlan, méla bú. Játékszered volt szívem, Hová nem hordozád! Nyilként rohanva, vitted A nagy világon át, Mig végre megbotlottál Egy sírhalom fölött S estedben a játékszer, Szivem, kettétörött. Olvass tovább
Áprily Lajos: Kérés az öregséghez Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek, taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóból halkíts hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallassam hangom, mint a holló. A közlékenység kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben. Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyók a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szájú […] Olvass tovább
Jöjjön Heltai Jenő: Szerelmi vallomás verse. Hogy mi egymást meg nem értjük, Nagyon sajnálom,asszonyom, Ha nem vagyok jó szeretőnek, Egyébre nem vállalkozom. Például arra ,mit oly gyakorta Szónoki hévvel mond kegyed, Hogy meggyötört, szegény szívének Legjobb barátja én legyek. Legjobb barát,barát? Szavamra, méltó egy hivatal, De nem vagyok hozzá elég vén, S ön aggasztóan fiatal. […] Olvass tovább