A versek oldala
Jöjjön Kosztolányi Dezső A jó élet verse. Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem, daloljatok és mondjátok: igen. Hurrázzatok e nyári hajnalon, ne hagyjatok ködökbe hajlanom. Korán keltem. Fölhúzom a rolót. A nyári nappal együtt lángolok. Most kikiáltom, élni, élni szép. Boldog, aki él s boldog, aki lép. Boldog a táncos és a sánta is, az élet […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor – Csali-mese verse. Hoztam neked kaskát, Hiszed-e? A kaskában macskát, Veszed-e? Jó lesz egerésznek, Tudod-e? Háztető-zenésznek, Hallod-e? Hoztam kézzel-lábbal, Várod-e? Hegyen-völgyön által, Járod-e? Hegyi út magas volt, Kúszod-e? Völgyi út sikos volt, Csúszod-e? Nehéz volt a kaska, Sejted-e? Nyávogott a macska, Érted-e? Felkarmolta vállam, Látod-e? Otthagytam a sárban, Bánod-e? Olvass tovább
Tóth Juli – Óvodai búcsúzó A kezünkben virágcsokor, kis szívünkben szeretet. Megköszönjük, azt a sok jót, amit kaptunk tőletek. Óvónéni, jaj de sokszor Az öledbe vettél, Vigasztaltál, mikor sírtam, vagy velem nevettél. Meseország száz csodáját megmutattad szívesen, Nevelgettél, tanítgattál, türelemmel, kedvesen. Véget ér, most mese, játék, vár reánk az iskola! Óvónéni, Dadusnéni, nem feledünk el, […] Olvass tovább
Jöjjön Tamkó Sirató Károly: Dal a tóról verse. Ez a tó, ha enyém lenne mindennap fürödnék benne. A Forró Nyár Ünnepére leúsznék a fenekére. Cirógatnám sok szép halát, biztatnám a békák karát. Cimboráznék a csiborral, kínálgatnám mézzel, borral. Fésülném a habok fodrát, ugratnám a vízibolhát. Hínár-karosszékben ülvén rák ollóját köszörülném. A sás között, ahogy lóg […] Olvass tovább
Jöjjön Tompa Mihály: A gólyához verse. Megenyhült a lég, vidul a határ, S te újra itt vagy, jó gólyamadár! Az ócska fészket megigazgatod, Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod. Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak Csalárd napsugár és síró patak; Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet, Az élet fagyva van, s megdermedett. Ne járj a mezőn, […] Olvass tovább
Jöjjön B. Radó Lili: Esti dal verse. Oly jó ilyenkor este már, mikor az izzó nap leszáll s a csillag csillog csak nekem. Elgondolom az életem. Ami elmúlt és ami lesz még, mit rég megúntam s amit szeretnék, messzirõl nézem és nyugodtan, ami után egykor futottam. Mire az izzó arc lehűl, a szív is békés […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Én nem vagyok magyar? verse. Ős Napkelet olyannak álmodta, Amilyen én vagyok: Hősnek, borúsnak, büszke szertelennek, Kegyetlennek, de ki elvérzik Egy gondolaton. Ős Napkelet ilyennek álmodta: Merésznek, újnak, Nemes, örök-nagy gyermeknek, Nap-lelkűnek, szomjasnak, búsítónak, Nyugtalan vitéznek. Egy szerencsétlen, igaz isten Fájdalmas, megpróbált remekének, Nap fiának, magyarnak. (S az álmosaknak, piszkosaknak, Korcsoknak és […] Olvass tovább
Bódás János: Új kenyér Az új búza már ömlik a garatra. A föld hálás volt, most is fizetett. Hogy új kenyér került az asztalodra, tudod-e, hogy kinek köszönheted? Köszönd meg népem dolgos önmagadnak, köszöntsd az ekét, kaszát, szekeret, követ, szitát – s mind kik szerszámot adtak, ki fúrt, kalapált, szőtt vagy tervezett, a vetőket, az […] Olvass tovább
Pósa Lajos: Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarul tanitott imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörü szép hazám! Lerajzolta képed szivem közepébe, Beirta nevedet a lelkem mélyébe. Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábit […] Olvass tovább
Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább
Garai Gábor: Sokáig élni Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek, mikor tüzedből már nem futja égni s én is parázslok, alig perzselek. Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még, szemedtől ez a fény nem múlik el; magad ragyogsz akkor is, nem az emlék, s feledteted velem, hogy halni kell. Magad ragyogsz, a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet verse. A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek – Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, […] Olvass tovább