A versek oldala
Jöjjön Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig verse. Szokványos nyári éjszakának indult. Sétáltam kocsmáról kocsmára. Talán éppen a Nylonban ittam, a HÉV-végállomás mellett, a Margit hídnál (vagy azt akkor már lebontották?). Nem tudom, lehet, hogy a Boráros téren. Ezek a séták mindig reggelig vagy épp két napig tartottak, és akárhová vezettek. Mindenesetre, valahol ültem, […] Olvass tovább
Andrássy Réka: Lehetetlen bakancslista Szeretnék indián lenni egy évre, szeretnék házakat festeni kékre. Szeretnék éjszaka úszni egy tóban, szeretnék hinni az örökké szóban. Virágos busszal világot járni. sohasem fáradni, sohasem fájni. Szeretném ha bokáig érne a hajam, szeretném jobban szeretni magam. Szeretnék egy évre szerzetesnek állni, sötét kis szobában csendben meditálni és amikor ültem kis […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Vízválasztó verse. Ha kegyelmesen úgy tetszik Neked Sorsom, vagy Istenem, Hogy e mostani megpróbáltatásom Vízválasztó legyen, Amelynek kopár hegytaraján túl Eztáni életem Új forrása ered: Legyen, kérlek, e forrás Mélyebbről fakadó, Nem magának-való Tisztultabb szeretet. Legyen e tiszta nedv Felbuzgó munkakedv, Önzetlenebb erő, Malmot hajtó patak, Szolgáló akarat, Sziklából feltörő. Ha kegyelmesen […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Vers a lemondásról című írása. Üzleteitekbe én belenyugszom (nem írott szó ez, barátaim, s nem versért megjátszott lemondás, kényszer ez és fáj is nekem, én nem mondok le szívesen), hagyjatok magamra, hagyjatok! Talán jó mégis az ember, hisz annyit szenved, teste sebes már és sovány, hiszen a gyilkos is megsimogat gyermekfejet, eljátszik […] Olvass tovább
Ady Endre: Ifjú szívekben élek Ifjú szivekben élek s mindig tovább, Hiába törnek életemre Vén huncutok és gonosz ostobák, Mert életem millió gyökerű. Szent lázadások, vágyak s ifju hitek Örökös urának maradni: Nem adatik meg ez mindenkinek, Csak aki véres, igaz életű. Igen, én élni s hóditani fogok Egy fájdalmas, nagy élet jussán, Nem ér […] Olvass tovább
Létay Lajos: Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Mária és Veronika verse. Máriától Veronikáig Ívelnek el a férfi-karok: Veronikám, asszonyom, Lédám, Én most álmodni akarok. Álmodni csecsemő-karokról. Csókold meleg szájjal a szemem: Kereszt előtt, Halál előtt, most Máriára emlékezem Ő küldött csókkal az életbe S tudtam, hogy testem miért töröm: Az életért. És mi az élet? Asszony-öröm, asszony-öröm. Ki szült […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Az elhagyott lak verse. Áll a kis lak pusztán, ridegen, Gyom veri fel nyájas udvarát; Kapujánál jő megy idegen S „ki van itthon, hej no?” bekiált. Ki van itthon? kérdi kétszer is, De szavára senki nem felel: Üres a ház, meg a félszer is, Hogy lakosa élne, semmi jel. Vidor ösveny, a […] Olvass tovább
Ady Endre verse a magányról – Jöjjön a Most ölelne valaki. Ady Endre: Most ölelne valaki Most ölelne meg valaki, Most jönne az igaz asszony, Ki csak egy kicsit öleljen, De nagyon marasszon. Most ölelne meg valaki, Lehetne tiszta leányzó, Hogy ömlene telt keblére Az édes, a lágy szó. Most ölelne meg valaki, Valaki, hogy […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A magyar nemzet verse. Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? – Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!… aranysárgán Ringatózik rónaságán A […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Hol van a nyár? Kati, kató, katibogár, mondd meg nekem: hol van a nyár? Ott, hol a fülemüle, fagyalbokor közepébe, nádirigó víg sípjában, patak csobogó fodrában, búzavirág kék szemében, ezüsthalak pikkelyében. Ott trilláz a réti fűben, egy kis tücsökhegedűben. Göncölszekér rúdja mellett csillagökröket terelget. Égen-földön megtalálod, ha az erdőt, mezőt járod. Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: A hegedű verse. Gyerek voltam még, annak is aprócska. Egyéb játékom nem volt, csak egy ócska, vén hegedű, mit poros nyugalomban leltem a lomban, valamely sarokban. Az Isten tudja,ott ki felejtette, hol porlad a kéz, amely odatette. De megörültem én neki felette, bár nem is sejtém, mire való vóna. Mellette nyűtten hevere vonója. […] Olvass tovább