A versek oldala
Faludy György: A jövő század lesz a végső A jövő század lesz a végső, kipusztulnak az emberek – mögéjük kapdosni is késő. Zabáljatok! Élvezzetek! Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét. A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele. Hol van a szerelem s a szépség? Hol hagytátok az irodalmat, társalgást, könyvtárt […] Olvass tovább
József Attila gyönyörű versének szereplői életre kelnek a rajzfilmen. A világirodalom egyik legszebb altatójának első filmes változata. Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés – aludj el szépen, kis Balázs. […] Olvass tovább
Csorba Piroska: A gyermekkor Mikor ,,kacsalábon” jár a két cipőd, Mikor méretlen és örök az időd; Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell, Mikor az asztalt alig éred el; Mikor a játékból soha nem elég, Mikor a képzelet világot tár eléd; Mikor a homokból lisztet szitálsz, S a sárból édes csokitortát csinálsz; Mikor úgy lépsz az útszéli […] Olvass tovább
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget – ezer pici jelbõl tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is láttalak […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Kakukk verse. Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az övé volna, szégyentelenül fújja a magáét: kakukk, kakukk. Túlkiabál minden más madarat, csak harsogja a nyári ég alatt: kakukk, kakukk, kakukk. Ő mondja meg, hogy meddig élhetek, kisajátít idegen fészkeket, abba tojik a szemtelen […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hangszerek verse. Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány, A hegedűt kis álla alá tartja, És játszik rajta, ahogy kedve tartja, Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány. Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fúj bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával […] Olvass tovább
Pósa Lajos: Gondoljatok őseinkre! Tudjátok-e, mitől terem Gazdagon a róna? Tudjátok-e, mitől piros A fakadó rózsa? Kardforgató őseinknek Hullott itt a vére, Ezeréves szép hazánknak Minden kis rögére. Gondoljatok őseinkre, Mikor rózsát szedtek, Mondjatok egy imát értük, Ha kenyeret szegtek! Foglaljátok a nevüket Koszorúba, dalba… Gyarapodjék, virágozzék Árpád birodalma! Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – A szökevények verse. Eljöttünk mindannyian. Otthon csak kinőtt ruhánk, kétes hírünk, vénasszonyok szájától elfelejtve romlunk egyenként, anyánk sem tudja merre. A reménység telepén lődörgünk szabadnapokon, zsebünkben cirkuszjegyek, szétmorzsolt számlák, görcsbegyűrt szerelmeslevél. A szerencse-csillag alatt asztalunkon száraz virág, savanyú bor. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Május verse. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Május írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Keresztury Dezső: Rímek verse. Te voltál a táj, mit szemem meg nem unt még; te vagy a szabály, melytől nem szabadulnék; te voltál az éj, amelyben megmaradtam, te vagy a veszély, mely áldássá lett rajtam; te voltál a kín, amit örömmel vártam, te vagy a kinin, mely meggyógyítja lázam; te voltál a szó, mely […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Falevelek Száguldanak Szárnyas szelek Repülnek a Falevelek. Őszi fákról Földre szállva Gondolnak a Letűnt nyárra. Fényes napra Víg madárra A sok kedves cimborára. Elszunnyadnak A fák alatt És álmodnak Tavaszt, nyarat. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Várlak verse. Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketeg is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon És beolvadnánk lassan, pirosan, Illatos oltáron égve […] Olvass tovább