in

Várnai Zseni: Őrzi egy néma óriás…

Várnai Zseni: Őrzi egy néma óriás…

Nem nyithatom fel koponyád,
nem vághatom föl szivedet,
mit gondolsz, és mit érezel
soha megtudnom nem lehet.

Titokzatos burokban élsz,
akár a lepke télen át,
amit belőled láthatok,
gubóba szőtt külső ruhád.

Mit tudhatom, ki vagy, mi vagy?
Mit forralsz titkon ellenem,
nem ismerhetlek semmikép,
nem ismerem a gyerekem.

Arcom vonását hordja ő,
de arca mindig változik,
átvési minden pillanat,
és mind messzebbre távozik.

Csak egyre nő a messzeség,
idő és tér oly óriás,
lélekország ércajtaját
őrzi egy néma óriás.

Amit tudok, csak sejtelem,
s amit sejtek, csak dőreség,
ám lelked meg nem foghatom
mert az maga a messzeség.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Radnóti Miklós: Szerelmes vers Boldogasszony napján

Pilinszky János: Könyörgés