A versek oldala
Jöjjön Óbecsey István – Szeressétek az öregeket verse. Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, […] Olvass tovább
Jöjjön a Búcsú a tanító nénitől vers. A mű szerzője ismeretlen. Ó, mily gyorsan telik az idő, az élet, Alig kezdtük, s immár elhagytunk négy évet És most megrendülve, meghatva itt állunk Jó tanitó néni tőled el kell válnunk. Mily sokat fáradtál, s vesződtél mivelünk El nem feledhetjük, soha amíg élünk, Hálával gondolunk az elmúlt […] Olvass tovább
Jöjjön Tandari Éva: Ember maradj, Fiam…. verse. EMBER maradj Fiam , minden körülményben! EMBER -még akkor is, ha ez már nem érdem… Ha többet ér, ki kincset s nagy vagyont harácsol, vagy ki Glóriát kovácsol a politikából! Vedd észre, ki szenved, és segítséget kér … Kinccsé válik minden falat szívből adott kenyér… Nem kell minden […] Olvass tovább
Sajó Sándor: Magyarnak lenni Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre – lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami: Sokszázados bú, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak, S […] Olvass tovább
József Attila: Ősz Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, […] Olvass tovább
Jöjjön Őri István : A világ legrövidebb verse. Őri István : A világ legrövidebb verse Szeretlek! Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Augusztus című verse. Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És szilajan törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap! verse. Ünneplőben van ma az osztály: a tanterem, a gyerekek. Jókedvű fák játékos lombja az ablakokba integet. A lárma, a zaj elhal lassan, pisszenés sincs, oly nagy a csend. Oly nagy a csend és oly szokatlan, mintha nem lenne senki bent. Egyszerre csak nyílik az ajtó, tanítónk […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A somvirágos oldal verse. Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. Ha utas jön hajóval, a hegyre feltekint: – Ni, somvirágos oldal… És issza azt a színt. Itt ős szó járta s ó dal, a Zách-lány is dalolt, a somvirágos oldal sütkérezője volt. A somvirágos […] Olvass tovább
Jöjjön Babits Mihály – Mint különös hírmondó verse. Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este kigyultak a város lámpái alatta, nem látta őket sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál s ha berregést hallott, találgatta: autó? vagy repülőgép? vagy mótor a síma Dunán? s ha […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Himnusz a csúcsokon verse. Nekünk csak ott szabad Énekelni a tiltott éneket, Ahol a szél szalad, Ahol a zerge jár, A völgyi köd felett. Ahol a sziklafalnak füle nincs, Csak visszhangja van, százezerszeres, A kimondott szó: eltemetett kincs, Titok, amelyet senki sem keres, Nekünk csak ott szabad … És a dalnak a megszokott- […] Olvass tovább
Jöjjön Mentovics Éva: Hív a csengő verse. Három éves múltam éppen… Eleinte sírtam, féltem. Eltelt egy év, kettő, három, hat gyertya ég a tortámon. Gyorsan szálltak el az évek. Már nem sírok, nem is félek. Sőt, hogyha még engednétek, itt töltenék néhány évet. Tudom, tudom, ezt nem lehet. Meg is értem, és elmegyek. Vágyom is […] Olvass tovább