A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: A magyar nemzet verse. Járjatok be minden földet, Melyet isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vajon mit kell véle tenni: Szánni kell-e vagy megvetni? – Ha a föld isten kalapja, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly virító, Szemet-lelket andalító, És oly gazdag!… aranysárgán Ringatózik rónaságán A […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Hol van a nyár? Kati, kató, katibogár, mondd meg nekem: hol van a nyár? Ott, hol a fülemüle, fagyalbokor közepébe, nádirigó víg sípjában, patak csobogó fodrában, búzavirág kék szemében, ezüsthalak pikkelyében. Ott trilláz a réti fűben, egy kis tücsökhegedűben. Göncölszekér rúdja mellett csillagökröket terelget. Égen-földön megtalálod, ha az erdőt, mezőt járod. Olvass tovább
Jöjjön Móra Ferenc: A hegedű verse. Gyerek voltam még, annak is aprócska. Egyéb játékom nem volt, csak egy ócska, vén hegedű, mit poros nyugalomban leltem a lomban, valamely sarokban. Az Isten tudja,ott ki felejtette, hol porlad a kéz, amely odatette. De megörültem én neki felette, bár nem is sejtém, mire való vóna. Mellette nyűtten hevere vonója. […] Olvass tovább
Faludy György: A jövő század lesz a végső A jövő század lesz a végső, kipusztulnak az emberek – mögéjük kapdosni is késő. Zabáljatok! Élvezzetek! Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét. A pusztuló idő szele port fúj belőle. Unokátok nem tud mit kezdeni vele. Hol van a szerelem s a szépség? Hol hagytátok az irodalmat, társalgást, könyvtárt […] Olvass tovább
József Attila gyönyörű versének szereplői életre kelnek a rajzfilmen. A világirodalom egyik legszebb altatójának első filmes változata. Lehunyja kék szemét az ég, lehunyja sok szemét a ház, dunna alatt alszik a rét – aludj el szépen, kis Balázs. Lábára lehajtja fejét, alszik a bogár, a darázs, velealszik a zümmögés – aludj el szépen, kis Balázs. […] Olvass tovább
Csorba Piroska: A gyermekkor Mikor ,,kacsalábon” jár a két cipőd, Mikor méretlen és örök az időd; Mikor az ajtókilincshez ágaskodni kell, Mikor az asztalt alig éred el; Mikor a játékból soha nem elég, Mikor a képzelet világot tár eléd; Mikor a homokból lisztet szitálsz, S a sárból édes csokitortát csinálsz; Mikor úgy lépsz az útszéli […] Olvass tovább
Beney Zsuzsa: Anya dúdolja Azt kérdezed tőlem hogyan vártalak? Mint az éjszakára fölvirrad a nap, mint a délutánra jő az alkonyat, mint ha szellő jelzi a förgeteget – ezer pici jelbõl tudtam jöttödet. Mint tavaszi reggel a nap sugarát, fagyos téli este jégcsap csillagát, mint az alma ízét, tejet, kenyeret – pedig nem is láttalak […] Olvass tovább
Jöjjön Kányádi Sándor: Kakukk verse. Nem szeretem a kakukkmadarat, mert folyton-folyvást egyet hajtogat: kakukk, kakukk, kakukk. Mintha az erdő egyesegyedül az övé volna, szégyentelenül fújja a magáét: kakukk, kakukk. Túlkiabál minden más madarat, csak harsogja a nyári ég alatt: kakukk, kakukk, kakukk. Ő mondja meg, hogy meddig élhetek, kisajátít idegen fészkeket, abba tojik a szemtelen […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hangszerek verse. Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány, A hegedűt kis álla alá tartja, És játszik rajta, ahogy kedve tartja, Van költő, kinek lelke hegedű És játszik rajt’ egy lány. Van költő, kinek lelke kürt És riadót az Idő fúj bele, És hangját szikla-lelkek verik vissza, És hangjával […] Olvass tovább
Pósa Lajos: Gondoljatok őseinkre! Tudjátok-e, mitől terem Gazdagon a róna? Tudjátok-e, mitől piros A fakadó rózsa? Kardforgató őseinknek Hullott itt a vére, Ezeréves szép hazánknak Minden kis rögére. Gondoljatok őseinkre, Mikor rózsát szedtek, Mondjatok egy imát értük, Ha kenyeret szegtek! Foglaljátok a nevüket Koszorúba, dalba… Gyarapodjék, virágozzék Árpád birodalma! Olvass tovább
Jöjjön Ágh István – A szökevények verse. Eljöttünk mindannyian. Otthon csak kinőtt ruhánk, kétes hírünk, vénasszonyok szájától elfelejtve romlunk egyenként, anyánk sem tudja merre. A reménység telepén lődörgünk szabadnapokon, zsebünkben cirkuszjegyek, szétmorzsolt számlák, görcsbegyűrt szerelmeslevél. A szerencse-csillag alatt asztalunkon száraz virág, savanyú bor. Olvass tovább
Jöjjön Radnóti Miklós: Május verse. Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek. Köszönjük, hogy elolvastad Radnóti Miklós költeményét. Mi a véleményed a Május írásról? Írd meg kommentbe! Olvass tovább