A versek oldala
Jöjjön Keresztury Dezső: Rímek verse. Te voltál a táj, mit szemem meg nem unt még; te vagy a szabály, melytől nem szabadulnék; te voltál az éj, amelyben megmaradtam, te vagy a veszély, mely áldássá lett rajtam; te voltál a kín, amit örömmel vártam, te vagy a kinin, mely meggyógyítja lázam; te voltál a szó, mely […] Olvass tovább
Osvát Erzsébet: Falevelek Száguldanak Szárnyas szelek Repülnek a Falevelek. Őszi fákról Földre szállva Gondolnak a Letűnt nyárra. Fényes napra Víg madárra A sok kedves cimborára. Elszunnyadnak A fák alatt És álmodnak Tavaszt, nyarat. Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Várlak verse. Egyre várlak. Harmatos a gyep, Nagy fák is várnak büszke terebéllyel. Rideg vagyok és reszketeg is néha, Egyedül olyan borzongós az éjjel. Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét És csend volna. Nagy csend. De hallanánk titkos éjjeli zenét, A szívünk muzsikálna ajkainkon És beolvadnánk lassan, pirosan, Illatos oltáron égve […] Olvass tovább
Jöjjön Óbecsey István – Szeressétek az öregeket verse. Nagyon szépen kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon kérlek titeket, Szeressétek az öregeket. Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket. Öleljétek meg az öregeket, […] Olvass tovább
Jöjjön a Búcsú a tanító nénitől vers. A mű szerzője ismeretlen. Ó, mily gyorsan telik az idő, az élet, Alig kezdtük, s immár elhagytunk négy évet És most megrendülve, meghatva itt állunk Jó tanitó néni tőled el kell válnunk. Mily sokat fáradtál, s vesződtél mivelünk El nem feledhetjük, soha amíg élünk, Hálával gondolunk az elmúlt […] Olvass tovább
Jöjjön Tandari Éva: Ember maradj, Fiam…. verse. EMBER maradj Fiam , minden körülményben! EMBER -még akkor is, ha ez már nem érdem… Ha többet ér, ki kincset s nagy vagyont harácsol, vagy ki Glóriát kovácsol a politikából! Vedd észre, ki szenved, és segítséget kér … Kinccsé válik minden falat szívből adott kenyér… Nem kell minden […] Olvass tovább
Sajó Sándor: Magyarnak lenni Magyarnak lenni: tudod mit jelent? Magasba vágyva, tengni egyre – lent; Mosolyogva, mint a méla őszi táj, Nem panaszolni senkinek, mi fáj; Borongni mindig, mint a nagy hegyek, Mert egyre gyászlik bennünk valami: Sokszázados bú, melyet nem lehet Sem eltitkolni, sem bevallani. Magányban élni, ahol kusza árnyak Bús tündérekként föl-fölsirdogálnak, S […] Olvass tovább
József Attila: Ősz Fáradtság üli a teherkocsit, de szuszogó mozdonyról álmodik a vakvágányon, amint hazatér. Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. A kövön nyirkos tapadás pezseg. Batyuba szedte rongyait a nyár, a pirosító kedvü oda már, oly váratlanul, ahogy érkezett. Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik, a gyár körül az ősz ólálkodik, […] Olvass tovább
Jöjjön Őri István : A világ legrövidebb verse. Őri István : A világ legrövidebb verse Szeretlek! Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: Augusztus című verse. Sötét szemem az éjbe réved, Köszöntelek, dús álmú élet! Ott künn a rózsák násza van ma: Az örök vágynak diadalma! Az éj szerelme szerteárad, Mámor ölébe hull a bánat, Halk dal száll, száll, erőre kapva És szilajan törtet az agyba. S a szentiváni boldog éjjel Szűz fátylát oldja, bontja […] Olvass tovább
Jöjjön Osvát Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap! verse. Ünneplőben van ma az osztály: a tanterem, a gyerekek. Jókedvű fák játékos lombja az ablakokba integet. A lárma, a zaj elhal lassan, pisszenés sincs, oly nagy a csend. Oly nagy a csend és oly szokatlan, mintha nem lenne senki bent. Egyszerre csak nyílik az ajtó, tanítónk […] Olvass tovább
Jöjjön Áprily Lajos: A somvirágos oldal verse. Elment a gond a hóval, felhőn is fény nevet. A somvirágos oldal arannyal integet. Ha utas jön hajóval, a hegyre feltekint: – Ni, somvirágos oldal… És issza azt a színt. Itt ős szó járta s ó dal, a Zách-lány is dalolt, a somvirágos oldal sütkérezője volt. A somvirágos […] Olvass tovább