A versek oldala
Pósa Lajos: Magyar vagyok Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem. Magyar nótát dalolt a dajka felettem. Magyarul tanitott imádkozni anyám És szeretni téged, gyönyörü szép hazám! Lerajzolta képed szivem közepébe, Beirta nevedet a lelkem mélyébe. Áldja meg az Isten a keze vonását! Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját! Széles e világnak fénye, gazdagsága El nem csábit […] Olvass tovább
Jöjjök Reményik Sándor – Mindennapi kenyér verse. Amit én álmodom Nem fényűzés, nem fűszer, csemege, Amit én álmodom: Egy nép szájában betevő falat. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Lelki kenyér az éhező szíveknek, Asztaláldás mindenki asztalán. Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, Nem cifraság a szűrön, Nem sujtás a magyarkán, Nem hívságos ünnepi lobogó, Kenyér vagyok, mindennapi kenyér, […] Olvass tovább
Garai Gábor: Sokáig élni Úgy szeretnék nagyon sokáig élni, hogy öregen is megismerjelek, mikor tüzedből már nem futja égni s én is parázslok, alig perzselek. Tudom, hogy akkor is ragyogsz nekem még, szemedtől ez a fény nem múlik el; magad ragyogsz akkor is, nem az emlék, s feledteted velem, hogy halni kell. Magad ragyogsz, a […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet verse. A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek – Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Mindent felírunk! verse. Mindent felírunk: a gúnyszót, a szitkot, És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot. Mindent felírunk: az elorzott kincset, A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset. Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit, A szégyen bélyegét, mely rajt’ vereslik. Mindent felírunk: a keservek kelyhét, És lobogóink tiprott, tépett selymét. Mindent felírunk: a nekünk […] Olvass tovább
Jöjjön Zelk Zoltán: Némaság verse. Mint víz színén a fölcsapó halak, verdesve szállnának a hold alatt, de ejti őket már a pillanat s a megbontott víz dühvel összecsap – s a légen csöppnyi karcolás marad: így villannak föl olykor a szavak, csak röptük látod s már lehullanak. Nyomukban zúgva fodroz a harag, majd elsimul. És […] Olvass tovább
Jöjjön Túrmezei Erzsébet: Nyár verse. Uram, áldalak a nyárban. Aranykalászos határban száll most hálával teli trónusod elé az ének, tüzéért a nap hevének, mert a szemet érleli. Esőcseppek záporáért, hajnalok hűs harmatáért, mindenért az ég alatt vigassággal áldalak. Friss vetés, szép zöld ígéret magot hozott és megérett, s amint lengeti a szél, zizegő, szelíd szavával, […] Olvass tovább
Jöjjön vitéz Somogyvári Gyula: A boldog szunnyadókhoz verse. Aludjatok, ti áldott szunnyadók, Aludjatok, ti néma hadsereg. S ne bántson könny, mely értetek pereg. Aludjatok, nagy álmok álmodói: a hősök álma mondörökre mély. Csak simogasson e bús gügyögésünk szelíden, mint a halk tavaszi szél. Apák, fiúk, szerelmes vőlegények, kik porladoztok, haj, sok éve már, akik elé […] Olvass tovább
Jöjjön Csukás István: Januári hó hull verse. Januári hó hull, fehér lesz minden, tiszta lapot nyit az új év. Mit írunk rá? Itt a nagy lehetőség, egy pillanatra költő lesz mindenki, a hóra íródik a közös költemény! Áhítattal figyelem, mint jó kolléga, s igazán csak egy kicsit vagyok irigy. A rigó menekülő csillagokat ír, zaklatott […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Hajnal a nagyvárosban Piros hajnal, – a város is piros álom, ha sáros is. Aszfalt-tükrök az eső után, piros ég millió piros pocsolyán. Csöndes a nagy tér, üres és még nem mocskolja ébredés, tömeg, zaj, gép, robogó kerekek – Csak én vagyok itt, meg a verebek. Borzas verebek csipegetik a kelő nap arany […] Olvass tovább
Jöjjön Röhrig Géza: Elpislogtak verse Kálid Artúr előadásában. Elpislogtak szép tüzeim El a hivalkodó, a szégyellt lángok A sok görcsös is hiába hányaveti Fölszívódtak bennem már a fény artériafonalai A rügyeim is rendre megvakultak Meg, a kíváncsi, a szemérmes rügyek A sok pirinyó S a nagy vadgesztenye óriás rügyét Körmösre emelve A rügyeim is mind […] Olvass tovább
Jöjjön Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom verse. Jó olvasó, ki ülsz a lámpa mellett, akárcsak én itt, most rád gondolok s akárki vagy, versekkel ünnepellek. Látom fejed, figyelmes homlokod. Testvértelen és bánatos a költő az életek, a szívek alkuján. És néha ő, a magányos ődöngő kétségbeesve nyúl egy kéz után. Most a kezed kell – […] Olvass tovább