Ajánljuk:

  • in

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?

    Gárdonyi Géza: Mi a boldogság? Mi a boldogság, mondd meg nagy király! Az élet néked csak rózsát kínál. A földgolyóból tiéd egy darab. A koronát viseled egymagad. A gyönyör szolgád és vágyad lesi. Füled a nem szót nem is ösmeri. Mi hát a boldogság: a hatalom? a dicsőség? vagy csak a nyugalom? Melyik a jó, […] Olvass tovább

  • in

    Kisfaludy György: Óda a kedveshez

    Jöjjön Kisfaludy György Óda a kedveshez verse. Írom a betűket, szavakat, szépeket. Hozzád hasonlítom a tavaszi kék eget. Leírom a ruhád, a szemed, a szád, Hiába, Nem te vagy, Nem te vagy! Homályosan vetít az agy. Milyen is vagy? Milyen is vagy?? Nekem szép, jó, De kevés a szó, Ha melled ívét írom, még nem […] Olvass tovább

  • in

    Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva

    Jöjjön Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva verse. …mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamubasült fájdalommal, friss idővel, vagy a múlttal, ezerarcú szép titokkal…   Olvass tovább

  • in

    Nagy László: Kinek fáj, emberek?

    Jöjjön Nagy László: Kinek fáj, emberek? verse. Csontkráterekkel a hold, hófuvatokkal a föld fény-förtelemben ragyog, mindennél nagyobb a csönd. Ki old meg téged, dráma, te fehér-fekete? Megoldhatatlan a lét, mint a jegenyék csupa-jég, csupa-lánc lakzis menete. Mozdulatlanná remekít mindent a hideg, betábláz a fagy üvege. E leltárból nem menekül se anyag, se alak. Ordas csillagok virrasztanak. […] Olvass tovább

  • in

    Keresztury Dezső: Mindig velem vagy

    Keresztury Dezső: Mindig velem vagy Ha nem vagy nálam, akkor is velem vagy. Elküldelek s követlek: újra elhagy kalóz kedvem, s hiányod visszaszív. Úgy élsz bennem, mint kezemen a néma vonások, gyors madárban röpte célja, kút mélyén tiszta víz. Ahogy szólsz, jársz, tüzét vidám eszednek, vágyad tündér játékát őrizem meg, szemedből a tekintetet, bőröd meleg […] Olvass tovább

  • in

    Arany János: Ez az élet…

    Arany János verse. Íme az Ez az élet… Ez az élet egy tivornya: Inni kell, ha rád jön sorja, Az örömbül, búbánatból, Karcos borbul, kéj-zamatból. Inni hosszut és körömre, Kedvet búra, bút örömre; Sok megissza vad-őszintén: Egy-kettő vigyázva, mint én. Kivel egykor én mulattam, Többnyire már pad alatt van: Én, ki a mámort kerűltem, Helyt […] Olvass tovább

  • in

    Juhász Gyula: Anasztázia

    Juhász Gyula: Anasztázia Föltámadó: így hívták nagyanyámat, Akinek arcán másvilági bánat Hervatag őszi mosolya ragyog; Igy néznek ránk a bús őrangyalok. Föltámadó: fájdalmas anyasága Ma benned él anyám, te árva, drága, Te könnyezőn mosolygó jó anya, Szomorú házunk szelíd alkonya. Föltámadók: bennem ma száz dalokban Mély bánatotok hamva lángra lobban S mi bennetek holt, néma, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Hörpentő

    Szabó Lőrinc: Hörpentő Gá-gá, bíró, bumbele, Máté, nem apádé, nem anyádé, tied ez a nagy karéj, tej van hozzá, hófehér. Míg ezt szépen megiszod, húz a liba papucsot, indul messze Angliába, fél, hogy fázni fog a lába. Azt üzeni: odaér, mire elfogy a karéj, s ahogy iszod a tejet, kortyok szerint lépeget: lép, lép, lépeget, […] Olvass tovább

  • in

    Szabó Lőrinc: Nyár

    Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János – Aranykori töredék

    Pilinszky János – Aranykori töredék U. E.-nek Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikálta torlaszos tetőkre, a tenger kőre, háztetőre látni: az alkonyati rengeteg ragyog. Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. Az össze-vissza zűrzavar kitárul, a házakon s a házak tűzfalán, a […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Viharfelhők

    Babits Mihály: Viharfelhők Valami van a levegőben, Már érzem mindenütt lebegni, Valami van a levegőben. Valami jő közel jövőben – De hogy mi, még nem tudja senki. Az ég piros a láthatáron. Mi pirosítja? Hajnal? Alkony? Tán vulkán tört ki messze tájon, Vagy szélvihar jön a határon – Ezt legvalószinűbbnek tartom. Vihar lesz. Már a […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.