A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyár verse. Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról Köszönjük, hogy elolvastad Szabó Lőrinc költeményét. Mi a […] Olvass tovább
Pilinszky János – Aranykori töredék U. E.-nek Öröm előzi, hirtelen öröm, ama szemérmes, szép anarchia! Nyitott a táj, zavartan is sima, a szélsikálta torlaszos tetőkre, a tenger kőre, háztetőre látni: az alkonyati rengeteg ragyog. Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot. Az össze-vissza zűrzavar kitárul, a házakon s a házak tűzfalán, a […] Olvass tovább
Babits Mihály: Viharfelhők Valami van a levegőben, Már érzem mindenütt lebegni, Valami van a levegőben. Valami jő közel jövőben – De hogy mi, még nem tudja senki. Az ég piros a láthatáron. Mi pirosítja? Hajnal? Alkony? Tán vulkán tört ki messze tájon, Vagy szélvihar jön a határon – Ezt legvalószinűbbnek tartom. Vihar lesz. Már a […] Olvass tovább
Ady Endre: Szent Június hívása Öreg és hűvös az én ajkam S fejem körül lángol a Nyár És Léda csügg az ajkamon. Szent Junius, könyörülj rajtam. Napszurásként küldd rám a Vágyat, Szájam friss gyermek-száj legyen, Szamóca-izű, illatos Szája boldog, szép, szűz leánynak. Öntözzem e szájjal csak egyszer A Léda őszi szemeit: Kigyúl majd lelkünkben a […] Olvass tovább
Dsida Jenő: A költő feltámadása Már leng körülötte a gyertya: legyen neki fényes az út. – Fátylat az arcra! – A kézbe keresztet! – Lába elé koszorút! Bomlad a test már, barnul a hulla, a tömjénfüst gomolyogva kicsap, sírva köhögnek, felnyöszörögnek, torkát köszörüli a pap. És akkor lám, fölemelkedik Ő. Ajtóhoz tántorog és kimegy Ő. […] Olvass tovább
Jöjjön Baranyi Ferenc: Mindkettő emberül verse. Szeretlek. Tőlem el ne várd szokott módját a széptevésnek, téged aláznának meg a bókká butított esküvések, mért mondjam: csodaszép a szád, mikor csak oly szép, mint az átlag, te is tudod: az úgyse vagy, akinek vágyra gyúlva látlak. Egérfogáshoz épp elég egy csöpp szalonna – macska sem kell, cincogó […] Olvass tovább
Baranyi Ferenc: Hajsza Csak épp megálltam. Beérsz. Természetes. Örök vagy. Az esztelen futással az ember néha fölhagy s megáll egy pillanatra szétnézni: jössz-e még? Bírod-e még a tempót? S nyugodtan áll odébb, meggyőződvén, hogy jössz még utána, mint az árnyék, odavet egy megállást s elégülten továbblép. Meddig bírod, ó meddig? Elég neked csak ennyi? Elég […] Olvass tovább
Jöjjön Juhász Gyula: A rém verse. Bennem jár, hallom, mint kopog Álomtalan, vak éjeken, Kopog, dobog, indul, megáll És jár tovább hűségesen. Figyeli néha, alszom-e? Figyelem néha: alszik ő? Fölöttünk ápolónk virraszt, A végtelen és bús Idő. Hiába várok, nem pihen, Kopog, dobog, jár, kél a Rém S álmomban is hallom, amint Föl és lejön, […] Olvass tovább
Ady Endre – Lédával a bálban Sikolt a zene, tornyosul, omlik Parfümös, boldog, forró, ifju pára S a rózsakoszorús ifjak, leányok Rettenve néznek egy fekete párra. „Kik ezek?” S mi bús csöndben belépünk. Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat A víg teremben némán szerte-szórjuk. Elhal a zene s a víg teremben Téli szél […] Olvass tovább
Kányádi Sándor: Gyermekkor Hóharmaton mezítláb jártam, ólmos esőben bőrig áztam; éjjel az erdőn, félelmemben, hol sírtam, hol meg énekeltem. S mindez úgy tűnik – most, hogy emlék -, mintha egy tisztás szélén mennék fütyörészve, hol alkonyatkor őzek ittak ezüst patakból. Olvass tovább
Végh György: Őszi akvarell Kék már az ősz, akár a szilva hamva, maradj velem, ne hagyj, ne hagyj magamra. Maholnap itt a hó, a dér, a harmat, szeress nagyon, kívánlak és akarlak. Még csillag nincs, az este fénytelen, tenélküled minden reménytelen. Amott ezüst vitorla szárnya lebben az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben, borzong a víz, villózva száll […] Olvass tovább
Sík Sándor: Balatoni csend Májusi béke mosolyog az égen, Arcán angyalka-felhők könyökölnek. Fehér-kék árnyak hangtalan suhannak Komoly színén a hallgató tükörnek. Szellő se rebben, fűz ága se rezzen, Boldogan, némán mosolyog a csend, Hullám hullámra bodorodik mégis: Valami nagy szív dobog odalent! Egy szívverésből szívja dallamát Zsongó lelkem s a zsongó tiszta mélység. Elsóhajtom a […] Olvass tovább