A versek oldala
Dsida Jenő: Olvadó jégvirág Valami nagy, elérhetetlen szerelem ködlik a mezők felett, elnyújtott, fájó, végtelen kiáltás a boldogság után. Kicsi galambok kimerészkednek fehérlő szárnyaikkal a feslő márciusba s lábuk elé olvadt patakok csörgedeznek. Jégvirág, jégvirág, jégvirág, sok megbámult cigarettafüst… Jaj, be jó lenne már egy kis feltámadás! Mozdonyok dohognak, gyors lábak forognak, égből lenyúló hosszú […] Olvass tovább
Somlyó Zoltán: HOL VAN A CÁR? Szentpéterváron hulló hó alatt vonul egy sötét, óriás csapat, rongyos ruhájuk ég szivük felett, pirosra festik az orosz eget. Megdöngetik a téli palotát, beordítnak a kemény falon át: a lámpavason fej már rég nem lógott! Fölgyújtjuk mostan Moszkvát, Novgoródot!… A kancsukát nem tűrjük el mi már – Hol van […] Olvass tovább
Babits Mihály: Éneke Magyarország védasszonyá Óh dicsőséges, óh ékességes, csillag, fényességes! Világ úrnője, kegyes anya, édes! Angyalok szája, próféták lánya, Dávid unokája, neked énekelt Salamon hárfája. Menny királynője, búk enyhitője, egek erős őre, tavaszi színek virágos vesszője! Felkelő hajnal, lámpa mely nem csal, nap dús sugarakkal: tőled az éj fut, s kigyullad a nappal. Nap […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Szerelmes vagyok én…. Szerelmes vagyok én; Megmondjam-e kibe? Egy barna kisleány Hófehér lelkibe! Hófehér a lelke Ennek a kislyánynak; Liliomszála ő Az ártatlanságnak. Fehér, mint a galamb, Amelynek képibe’ Isten a szent lelket Az égből küldte le. Szállj rám, fehér galamb, Galambomnak lelke, Hadd legyek megáldva, Legyek megszentelve. Hogyha már hallottam Szárnyad csattogását, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Falun Király vagyok most minden alkonyon: A nap pirosló fényt lövel reám, A nap pirosló búcsusúgara Biborra festi egyszerű ruhám. Gyönyörrel járom estenként a tájt, Kilépvén a kis házfödél alól; Porfellegekben a nagy ég alatt A hazatérő nyáj kolompja szól. Elandalodva hallom e zenét, Elandalodva szemlélek körűl; És messze látok, mert mindenfelé Megmérhetetlen […] Olvass tovább
Ady Endre: A Patyolat üzenete Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba Bomolva, romolva Vágtató, tüzes fogat S most lenget utánam jelt A Patyolat. Most, most szeretnék lenni bátran Élet-tagadó, szűz, makulátlan, Vágytalan és tiszta. Most, mikor már nem térhetek vissza, Átkozom gerjedelmem, Az elsőt, amely vágyat adott, Az első, szennyes gondolatot. Szerelmem, Ki olyan hamar […] Olvass tovább
Ady Endre: A perc-emberkék után Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák. Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments Atyaisten, hogy bennelegyek – Engemet kötnek égbeli jegyek S el kell hogy jöjjön nászaink sora. Most perc-emberkék dáridója tart, De építésre készen a kövünk, Nagyot végezni mégis mi jövünk. Nagyot és […] Olvass tovább
Sík Sándor: Erdei mise Csepp asztalon éppen csak annyi hely, Hogy elfér rajta Tányér és Kehely. A kis szobában annyi levegő, Hogy elfér benne négy-öt térdelő: A házinép imádkozik velem: Fölöttünk szénapadlás, azon felül a menny. Két-patak-parton, erdő közepén, Zöld hegyek alján mondom a misém. Belecsengenek, belezsonganak Kántoros kedvű kicsi madarak. Az erdőből is ide-idezeng […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Újévi köszöntő Pulyka melle, malac körme liba lába, csőre – Mit kívánjak mindnyájunknak az új esztendőre? Tiszta ötös bizonyítványt, tiszta nyakat, mancsot nyárra labdát, fürdőruhát, télre jó bakancsot. Tavaszra sok rigófüttyöt, hóvirág harangját, őszre fehér új kenyeret, diót, szőlőt, almát. A fiúknak pléh harisnyát, ördögbőr nadrágot, a lányoknak tűt és cérnát, ha mégis […] Olvass tovább
Weöres Sándor: Csupa fehér Reggel süt a pék, süt a pék Gezemice-lángost. Rakodó nagyanyó Beveti a vánkost. Reggel nagy a hó, nagy a jég, Belepi a várost. Taligán tol a pék Gezemice-lángost. Olvass tovább
Weöres Sándor: Haragosi Fut, robog a kicsi kocsi, Rajta ül a Haragosi, Din don diridongó. Ha kiborul az a kocsi, Leröpül a Haragosi, Din don diridongó. Fut a havon a fakutya, Vele fut a retyerutya, Din don diridongó. Ha kiborul a fakutya, Lepotyog a retyerutya, Din don diridongó. Olvass tovább
Weöres Sándor: Volt egy szép ládika Volt egy szép ládika, Nőtt benne egy almafa, Én azon az almafán Dinnyét szedtem délután. Nagyot ugrott Sárika, Beszakadt a ládika. Olvass tovább