A versek oldala
Jöjjön Tompa Mihály: 1848 verse. Betűk és ajkak fennen hirdetik: Hogy a világ órjásilag halad; Mondják: az ember, ez erkölcsi lény, Tökélyesebb lesz minden perc alatt. Az új időknek nagy története E fontos tanból szép leckét adott; És megtaníta: hogy nincsen nagy ok Lenézni az oktalan állatot. Az állatok közt önszülötteit Csak a legalábbvaló falja […] Olvass tovább
Majtényi Erik: Nőnapi köszöntő Egy szál virág kettő bársony szirom feslő. Két szál virág három, karcsú zsenge száron. Négy szál virág öt, zöld levél között. Minden virág gyönge szirma édesanyám néked nyit ma. Erdő-mező bokrétája, néked virít nők napjára. Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc Balassagyarmat verse. Balassagyarmat – óh, hogy szeretem! Legszebb ott volt fiatal életem, ott nem bántott talán még semmi se (s ha bántott, rögtön gyógyult a sebe). Véletlen, hogy apámat épp oda vezényelte a vasút. Nekem a folyó tetszett legjobban, az Ipoly. „Csupa örvény: sikoltasz, s már sodor!” – mondták a nagyok… Örvény […] Olvass tovább
Fazekas Mihály: Ének a hosszú télhez Óh, meddig kell még a nyers szél Dérdúrságát szenvednünk! Engedd már óh makrancos tél, Zúzos lárvád elvetnünk! Vidd el rólunk vad honjába A mord éjszak tunya seregét: Hadd láthassuk pompájába A vidító kikelet egét! A gémbergő természetnek Engedj egy kis tágúlást; A sok béburkolt életnek Lágy szellőtől újúlást. A […] Olvass tovább
Gazdag Erzsi: Hol lakik a halacska? Hol lakik a halacska? A lakása tavacska. Tenger, folyó, kis patak, lent lakik a víz alatt. Vízben alszik, vízben kel, vízi nótát énekel. Vízből van a párnája, buborék a labdája. Köszönjük, hogy elolvastad Gazdag Erzsi versét! Mi a véleményed a ol lakik a halacska című költeményről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Életfilozófia verse. Én is örömre születtem Arcadia berkében, Rózsapárnán szenderegtem Cypris ambrás ölében. Az aranyszázad istene Pásztorai közé kene. Ah, de mint az aranyvilág, A rózsakor elrepűl! Olympusra más isten hág, S Dodona berke dördűl. Elvirít a szép kikelet, S véle a hesperi liget. Az enyém is elvirúlt már! Pályám vége […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Anyák napján, édesanyám… verse. Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy azután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek szemedben. . . Én ezért most, mondd, mit tettem? […] Olvass tovább
Imre Flóra: Ballada az időről Mint ama Villon hajdanában, Kivégzésünkre várva itt Énekelgetjük balladásan Az időt s foszló tagjait. Egy jóformájú comb s a többi, Anatómiai lelet – Nem sok kell fényét összetörni; Szerelmeink ki érti meg? Mert nincs ítélőszék, se törvény, S fellebbezésnek nincs helye; Instanciázunk az öröknél, S reménykedünk. Pedig, mire? Nem őrzi […] Olvass tovább
Jöjjön Imre Flóra: Megtelt idő verse. hogy megtelt az idő, mióta te meg én, mióta ketten várunk itt a szabadítóra forrongva, fájva, tehetetlen micsoda töménységű izzás kívül belül torlódik, árad egyszerre szinte körülindáz ezer ága egy új világnak mennyire zsúfolt lett a testem foghatatlan érzékletekkel mégis, valami pontos rendszer váza dereng fel a jelekben keveset […] Olvass tovább
Jöjjön Imre Flóra Stanzák verse. Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben, szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt, a pusztulás zöldeskék lángja lettem, s a csendmadár mögülem elmaradt. Hiába védtem, kétségbeesetten taszítva el becéző szavadat, hiába védtem – Mit is? Jaj, ki tudja? Jutottam villámmarta keskeny útra. Sodródom, mint a fűzfalevél az árban, s a parton lesnek esti farkasok, szaggattatásban […] Olvass tovább
Imre Flóra: Levél a hitveshez a fogkeféd elcsomagoltam kidobni nem vitt rá a lélek maradok hát gyógyíthatatlan szentimentális amíg élek a tusfürdődet félretettem törülköztem a törülköződdel a konyakmeggyet is megettem nem maradt végül semmi bűnjel de hova rejthetném a testem titkolni, hogy te átkaroltad a lelkem hogy fertőtlenítsem amely nem tud nem tudni rólad csak […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád Isten oltó-kése verse. Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem […] Olvass tovább