A versek oldala
Jöjjön Berzsenyi Dániel – Életfilozófia verse. Én is örömre születtem Arcadia berkében, Rózsapárnán szenderegtem Cypris ambrás ölében. Az aranyszázad istene Pásztorai közé kene. Ah, de mint az aranyvilág, A rózsakor elrepűl! Olympusra más isten hág, S Dodona berke dördűl. Elvirít a szép kikelet, S véle a hesperi liget. Az enyém is elvirúlt már! Pályám vége […] Olvass tovább
Jöjjön Devecseri Gábor: Anyák napján, édesanyám… verse. Édesanyám, harmat voltam: selyem rétre le is hulltam. Virágokat nevelgettem, hogy azután néked szedjem. Harmat cseppje, eső szála, könnyű fényt vont a szirmára. Anyák napján, édesanyám: ölelésed az én tanyám. Az én tanyám: menedékem, hozzád vezet boldog léptem. Örömkönnyek szemedben. . . Én ezért most, mondd, mit tettem? […] Olvass tovább
Imre Flóra: Ballada az időről Mint ama Villon hajdanában, Kivégzésünkre várva itt Énekelgetjük balladásan Az időt s foszló tagjait. Egy jóformájú comb s a többi, Anatómiai lelet – Nem sok kell fényét összetörni; Szerelmeink ki érti meg? Mert nincs ítélőszék, se törvény, S fellebbezésnek nincs helye; Instanciázunk az öröknél, S reménykedünk. Pedig, mire? Nem őrzi […] Olvass tovább
Jöjjön Imre Flóra: Megtelt idő verse. hogy megtelt az idő, mióta te meg én, mióta ketten várunk itt a szabadítóra forrongva, fájva, tehetetlen micsoda töménységű izzás kívül belül torlódik, árad egyszerre szinte körülindáz ezer ága egy új világnak mennyire zsúfolt lett a testem foghatatlan érzékletekkel mégis, valami pontos rendszer váza dereng fel a jelekben keveset […] Olvass tovább
Jöjjön Imre Flóra Stanzák verse. Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben, szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt, a pusztulás zöldeskék lángja lettem, s a csendmadár mögülem elmaradt. Hiába védtem, kétségbeesetten taszítva el becéző szavadat, hiába védtem – Mit is? Jaj, ki tudja? Jutottam villámmarta keskeny útra. Sodródom, mint a fűzfalevél az árban, s a parton lesnek esti farkasok, szaggattatásban […] Olvass tovább
Imre Flóra: Levél a hitveshez a fogkeféd elcsomagoltam kidobni nem vitt rá a lélek maradok hát gyógyíthatatlan szentimentális amíg élek a tusfürdődet félretettem törülköztem a törülköződdel a konyakmeggyet is megettem nem maradt végül semmi bűnjel de hova rejthetném a testem titkolni, hogy te átkaroltad a lelkem hogy fertőtlenítsem amely nem tud nem tudni rólad csak […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád Isten oltó-kése verse. Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú mellverését. Tudom és érzem, hogy szeretsz: Próbáid áldott oltó-kése bennem […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János Emlények verse. I. Ki nékem álmaimban Gyakorta megjelensz, Korán elhunyt barátom, Van-é jel síri fádon, Mutatni, hol pihensz? Oh! mert hiába költ már A hír nekem mesét, Hogy még tán eljövendesz: Tudom én, mit jelent ez Ellenmondó beszéd. Igen, a hír halálod Kimondani haboz, S hogy a nehéz követség Nagyon zokon ne essék, Szavában […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János – A tudós macskája verse. Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről – S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: […] Olvass tovább
Jöjjön Arany János: Régi jó időkből verse. Elfolyt a méz a köpűből, a köpű is romba: beléesett egy vén medve világfájdalomba. Dirmeg idébb, dörmög odább, hangja szép goromba: Hej! nem így volt, más világ volt fiatal koromba! Nem őrizte akkor a méh szuronnyal a mézet, a szamóca és a málna bővebben tenyészett. Nem volt ilyen […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Képekben és mintákban verse. Ha nem volt valamim, csináltam én, labdát, szekeret. Papírból edény, kistányér, korsó, lábas, fazekak: kinyírtam, összeraktam, kanalat tettem beléjük, ragasztott fület az oldalukra; szánkót, tűzhelyet, mindent gyártottam. S ami még hiány, gyorsan lekapta a krétám, ceruzám: mert festettem is, s kissé valahogy úgy éreztem, amit lerajzolok, az már az […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Az utolsó perc a vigasz előtt verse. Várni, még mindig várni, hosszú út után, szenny után, szégyen után, várni, még mindig várni, hosszú út után, most is, mikor a rohanás már holtra tikkadt bennem, – és még egy negyedóra! – – Messze kihajlok a gyorsvonatból, hogy legalább a szem vigyen közelébb hozzád, […] Olvass tovább