A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: Fürdik a holdvilág az ég tengerében verse. Fürdik a holdvilág az ég tengerében, Méláz a haramja erdő közepében: Sűrű a füvön az éj harmatozása, De sűrűbb két szeme könnyének hullása. Baltája nyelére támaszkodva mondja: ,,Mért vetettem fejem tilalmas dolgokra! Édesanyám, mindig javamat akartad; Édesanyám, mért nem fogadtam szavadat? Elhagytam házadat, földönfutó lettem, […] Olvass tovább
Jöjjön Ady Endre: Levél a sorsomhoz verse. Gyűlöllek, vágylak S hévvel kivánlak Sorsom: hogy: teljesedj be végre S mert csupa bánat, Ha durcásan nézek az Égre. Az Eget, várón, Vissza-csinálón, Sorsom, hogy teljesedj, be várlak, Kicsit megállón, De jöjj, már jöjj, mert híven várlak. Olvass tovább
Ady Endre – Anya és leánya Anyám, az arcod úgy tüzel most S könnyeidet rejtegeted: Vajon mi van édesapámmal? Megint beteg? Vagy fejét szomorún lehajtva Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? Mi lesz velünk és mindig így lesz, Édesanyám? »Nem, kislyányom, nem lesz így mindig, De te ne búsulj, de dalolj, Már készül a te boldogságod Tán […] Olvass tovább
Csokonai Vitéz Mihály: Ének a tavaszhoz Jer, kies tavasz! bocsássál Éltető lehelletet, Hogy kihalt mezőnkbe lássál Úra vídám életet. Száz zefir köszönti csókkal Rózsaszínű lábadat, A kiomlott nárcisokkal Bársonyozván útadat. Száz dryás mond a hegyekbe Néked áldó éneket, Hármas ekhó zeng ezekbe Innepedre verseket. Nyájasabb etéziákkal Nyílik a nap reggele, Tőlti édes balzsamával Szűz virágidat […] Olvass tovább
Váci Mihály szerelmes verse – íme a Nélküled. Elmúlnak így azt estjeim, nélküled, csillagom. Olyan sötét van nélküled szemem ki sem nyitom. Olyan nehéz így a szívem, hogy szinte földre ver, le-le hullom, de sóhajom utánad felemel. Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani. Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Fáradt a szívem verse. Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Nem én kiáltok verse. Nem én kiáltok, a föld dübörög, Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán, Lapulj a források tiszta fenekére, Símulj az üveglapba, Rejtőzz a gyémántok fénye mögé, Kövek alatt a bogarak közé, Ó, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, Te szegény, szegény. Friss záporokkal szivárogj a földbe – Hiába […] Olvass tovább
Radnóti Miklós: Himnusz a békéről Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, – ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. […] Olvass tovább
Jöjjön Várnai Zseni: Öreg nő sóhajt verse. Csak addig fájt, amíg harcoltam érte, amíg a lelkem égőn rátapadt, s egy reggelen rájöttem, hogy hiába: az ifjúság már tőlem elszaladt. Lemostam minden kendőzést magamról, hajamat sem festettem újra már, mint vert vezér, a fegyverem leraktam, s olyan vagyok most, mint egy téli táj. Mint a felhőkbe […] Olvass tovább
Ady Endre: A te melegséged Miért próbál kép vagy szobor Lelkemből kilopni téged? Elevenek vagy hidegek: Ki tudja nekem adni még A te egyetlen melegséged? Minden csókomban meghalok S ajkaidon kelek újra, Asszony-szirokkó száz jöhet: Sorvasztó, édes melegét Énreám már hiába fujja. Halottak és elevenek Hiába hűtnének téged, Nincs más meleg, mint a tied. Ki […] Olvass tovább
József Attila: A gondolkodó szonettje Dübörgő gépváros zúgó agyam. Hangja – mit roppant barlangvisszhang adhat Mély orgonára és a gondolathad Rokkant derékkal görbed untalan, Mint korhadt fűz görnyed szomoruan Deres partján zajló, jeges pataknak. Az épitők téglát téglára raknak, Molnárok szíja suhogón suhan. S mind robotol – minek? maguk se tudják, De egyszer tán megúnják […] Olvass tovább
Jöjjön Muhi János Mesélj, apu verse. Mesélj nekem apu, Mi az, hogy becsület? Hogyha az van nekem, Jár érte tisztelet? Milyen lesz apu, Az igaz szerelem? És ha majd elmúlik Akkor az fáj nekem? Vannak-e apu, Ma is istenek? Hisznek-e még bennük, Most is az emberek? Van-e tényleg élet A halál után? És ha ezt […] Olvass tovább