Ajánljuk:

  • in

    Ágh István – Halálig biztató

    Ágh István – Halálig biztató Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen, pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld. Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben – keménységük egy világot kitölt. Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot korcs bodzafák között most számon hordozom. Örömre ölt malac, fagybahasító láng szérűjében sürög az én gyerekkorom. A réges-régi tűz már szemem fénye lett, csak szemeimből ki […] Olvass tovább

  • in

    Mezei András: Apja és fia

    Jöjjön Mezei András: Apja és fia verse. Ha apuval megszökünk, délig haza sem jövünk. A kezünket zsebre vágva Kisétálunk a világba. Még hogy ő nagy, én kicsi, talán ez is valami? Lábunk előtt fut a labda, Hol én rúgom, hol meg apja. Ha kifullad a szuflája, kerekül a tonzúrája, mintha pingponglabda táncol, úgy villog ki […] Olvass tovább

  • in

    Bereményi Géza: Corvin-köziek

    Bereményi Géza: Corvin-köziek Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, tisztán látom olykor mégis a szomszéd nagyfiút, szombat este jött ivás után, s félrehúzott: van egy balladám. Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, mégis hallom bort susogva a szomszéd nagyfiút, azt susogja: Corvin köziek, s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg. A Corvin […] Olvass tovább

  • in

    Baranyai Mária: Érzelmek nélkül?

    Baranyai Mária: Érzelmek nélkül? Ne akarj élni érzelmeid nélkül Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak Ne építsél várat, ne vonulj toronyba Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba Engedd, hogy […] Olvass tovább

  • in

    Jókai Anna: A lovas imája

    Jókai Anna: A lovas imája Nappalra fekete lovat adj hogy kitessék a fehér fényben És fehér legyen a ló ha ránk szakad a fekete éjjel ha a gyeplőt elejteném a fekete akkor is haladjon Ha álmodozva elkószálnék a fehér az úton marasszon versenylovak kíméljenek cirkuszi ló sem kell megedződött hátaslovunk elbír a tereppel a fekete […] Olvass tovább

  • in

    Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában

    Jöjjön Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában verse. Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig […] Olvass tovább

  • in

    Kosztolányi Dezső: Húsvét

    Jöjjön Kosztolányi Dezső húsvéti verse, íme a Húsvét című írás. Már kék selyembe pompázik az égbolt, tócsákba fürdenek alant a fák, a földön itt-ott van csak még fehér folt, a légen édes szellő szárnyal át. Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe viszik a zavaros szagos vizet, a lány piros tojást tesz el merengve, a boltokat emberraj tölti […] Olvass tovább

  • in

    Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon!

    Aranyosi Ervin: Szeretetről szóljon! Tudod, az én ajándékom nem kapható boltban. Kicsi szívem szeretetét összecsomagoltam. Karácsonyig őrizgetem szívem közepében, ám addig is csöpögtetem, osztogatom szépen. Anyukámhoz, Apukámhoz szép szavakkal szólok, felvidítom a kedvüket, ha szívből mosolygok. Látom ám, hogy jobb a kedvük, visszamosolyognak, s nem kerítnek nagy feneket sok apró dolognak. Testvéreim jókedvűek, a kedvükben […] Olvass tovább

  • in

    Tompa Mihály: Karácsony estéjén

    Jöjjön Tompa Mihály: Karácsony estéjén verse. Nem hallod-e? Kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik… Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, – A szó elég jókor lesz ide benn! […] Olvass tovább

  • in

    Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek

    Túrmezei Erzsébet: Kérdez a gyermek „Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett, Lejött a földre, mint kicsiny gyerek. És ó, a hidegszívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt Ô, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket. Ugye-e, apukám, nagyon szereted?” Az apa nem szól. Olyan hallgatag. De a kis kedvenc […] Olvass tovább

  • in

    Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar!

    Szentmihályi Szabó Péter: Térdre, magyar! Megfojtanak, megfojtanak, kígyóznak, mint a szennypatak, sziszegve szólnak szép szavak: hiszen szabad vagy, ó, szabad! Te választottál engemet, te bamba, arctalan tömeg, elszívom lassan életed, nem lesz házad, se gyermeked, nem lesz hazád, nem lesz hited, minden szavam elhiszed, mindenhol szózatom sziszeg. Imádd a hűvös bankokat, ott intézik a sorsodat, […] Olvass tovább

  • in

    Babits Mihály: Vers a csirkeház mellől

    Babits Mihály: Vers a csirkeház mellől I. Dombon égek, csorgó nyár füröszt. Csöpp kert ringat búzamezők közt. Nézek egy kis törpe házat, azt amit rakott a szomszéd paraszt csirkéinek. Vályog a fala, de piros cserép a taraja. Drága kincs az idő s oly kevés! Jer, segíts meg, bölcs semmittevés! Tárd ki mégegyszer a kapukat! Add […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.